Egy új kutatás szerint a masszázs terápia képes csökkenteni a kemoterápia által kiváltott perifériás neuropathia (CIPN) tüneteit.

A fejlett nyugati társadalmakban a petefészek daganatai az ötödik leg­gyakoribb rosszindulatú megbetegedésnek számítanak, nőgyógyászati tumorok közül mortalitás tekintetében az első helyen állnak,^1,2 összessé­gében pedig a hatodik leggyakoribb, daganatos megbetegedéssel kap­csolatos haláloknak számítanak. Mindez elsősorban annak tudható be, hogy a betegség sokszor tünetmentes, és már csak előrehaladott FIGO stádiumban diagnosztizálják. A szerzők áttekintik a petefészek-daganatok főbb kezelési elveit, valamint a korszerű terápiás lehetőségeket, különös tekintettel a PARP-inhibitor fenntartó kezeléssel kapcsolatos irodalmi ada­tok bemutatására.

Az immunterápia modern hatóanyagainak, mint az immunellenőrzési pontokon ható PD-1-(nivolumab, pembrolizumab) és PD-L1- (atezolizumab, avelumab, durvalumab) blokkolóknak a megjelenésével új lehetőségek nyíltak a lokálisan előrehaladott és áttétes uroteliális tumoros betegek kezelésében. A napjainkig publikált eredmények alapján hatékony terápiás opciót jelentenek platinakezelés utáni progresszió esetén másod- és többed-, valamint ciszplatinra alkalmatlan betegeknél első vonalban is. A betegek túlélésének és a tumorválasz időtartamának eredményei igen biztatóak, hatékonyabbnak látszanak az adott stádiumokban eddig alkalmazott kemoterápiás szerek publikált adatainál. Toxicitási profiljuk általánosságban ugyancsak kedvezőbbnek tűnik. Az immunrendszeri eredetű mellékhatások előfordulása ritka, azok felismerése és menedzselése felkészültséget és multidiszciplináris gondolkodást igényel. A folyamatban levő vizsgálatok értékelik az új szerek más hatáspontú (pl. CTLA-4-gátló ipilimumab, tremelimumab vagy kemoterápiás) készítményekkel történő kombinációs eredményeit, valamint prediktív biomarkerek azonosítását a hatékonyság további fokozása céljából. Összefoglalónkban az immunterápiás hatóanyagok eddig publikált adatait foglaltuk össze uroteliális daganatok kezelésében, valamint rövid áttekintést adunk a folyamatban levő klinikai vizsgálatokról. Magy Onkol
61:139–146, 2017

Kulcsszavak: uroteliális hólyagdaganat, PD-1/PD-L1 gátlók, atezolizumab, nivolumab, pembrolizumab

A petefészek-daganatos betegek túlélését javította a platina bázisú kemo­terápiák mellett bevezetett VEGF-gátló bevacizumab. A PARP-inhibitorok újabb terápiás modalitást jelenthetnek. A BRCA-státusz jelentős prognosz­tikai marker. A PARP fehérje gátlásával az egyszálú DNS-törések sejtosztó­dáskor kettős szálú törésekhez vezetnek. BRCA-mutáns betegeknél a kettős szálú DNS-töréseket javító homológ rekombináns repair mechanizmus hibája a gyorsan osztódó sejtek halálához vezet. A PARP-inhibitor olaparib alkalmazását jóváhagyta az EMA és az FDA. Fenntartó monoterápiaként, BRCA-mutáns, platinaszenzitív, relabáló, high grade szerózus ovarium-tumorokban alkalmazható, indikációs körének bővülése várható.

BEVEZETÉS
A poli-ADP-ribóz polimeráz (PARP) gátlószerek petefészek-carcinomában való alkalmazása a BRCA-mutációk jelenlétének kimutatása alapján kezdődött meg. A BRCA-mutációk jelenlétében a homológ rekombinációt kísérő Dns-javító mechanizmusok válnak elégtelenné, amely állapotban a daganatsejtek fokozottan érzékenyek a PARP-inhibitorokra (szintetikus letalitás). A későbbiekben tett megfigyelések közül kiemelendő (1) az egyedüli szerként alkalmazott PARP-inhibitorral, az olaparibbal végzett klinikai tanulmány, (2) annak felismerése, hogy a magas malignitású, serosus petefészekrákos esetek mintegy 20%-ában mutatható ki BRCAmutáció, és (3) a magas malignitású petefészekrákos esetek mintegy 50%-át kitevő BRCA-szerű fenotípus platinaszenzitivitással jár együtt. Ezek az új eredmények együttesen arra utaltak, hogy PARP-inhibitorokkal van esély sikeres fenntartó kezelésre olyan betegeknél, akiknél kedvező válasz mutatkozott platinaalapú kezelésre.

A szerzők az epiteliális petefészekrák új kezelési eljárását foglalják össze. Áttekintik a rosszindulatú petefészek-daganat kezelésének problematikáját, leírják az új hatásmechanizmusú PARP inhibitorokra vonatkozó tumorbiológiai ismereteket, diagnosztikai eszközöket.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2014. november 27-én forgalomba ho­zatalra engedélyezte a nintedanib (Vargatef) hatóanyagot tartalmazó, per os ké­szítményt docetaxellel kombinálva, felnőtt betegek lokálisan előrehaladott, metasztatikus vagy lokálisan kiújult, szövettanilag adenokarcinóma típusú nem kis­sejtes tüdőrákjának (NSCLC) kezelésére, első vonalbeli kemoterápia sikertelensége esetén. (1)

A tüdőadenokarcinómás esetekben az epidermális növekedési faktor receptorát (EGFR) kódoló gén mutációja kelet ázsiai populációkban kb. 40%-ban, kaukázusi csoportokban kb. 15%-ban van jelen. Az EGFR-mutáció 2004-es megismerése óta intenzíven tanulmányozták az EGFR-t gátló tirozin-kináz-inhibítorok (TKI) klinikai hatásosságát és mellékhatásait, az újabb EGFR-TKI szereket, az első generációs szerekre (gefitinib, erlotinib) kialakuló rezisztencia áttörésének lehetőségeit, a prognózist előrejelző biomarkereket. A közlemény a terület elmúlt évtizedbeli fejleményeit összegzi.
Lung Cancer: Targets and Therapy, 2013. augusztus

Magyarország világelső a tüdőrák-halálozás terén, ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy a betegek hozzájussanak a korszerű kezelésekhez. Vizsgálatunkkal arra kerestük a választ, hogy milyen gyógyszeres kezeléseket alkalmaznak Magyarországon, és azok hogyan viszonyulnak a nemzetközi gyakorlathoz. Az OEP Intézményi Adattárházában található járó- és fekvőbeteg szakellátási, illetve vényadatbázis felhasználásával megvizsgáltuk a 2008–2010. évben, három év alatt légzőszervi daganatok (BNO: C33H0–C34) esetén alkalmazott kemoterápiás kezelések protokolljainak egymás utáni sorrendjét, gyakoriságát, az egyes protokollok medián terápiahosszát (megkezdett hónapban), illetve a vizsgált időszakban történt változásokat az egyes protokollok és gyógyszerek vonatkozásában. A vizsgálatban nem különítettük el a neoadjuváns, az adjuváns, illetve a progresszióban alkalmazott kezeléseket. A fenti időszakban 12326 tüdőrákos beteg részesült valamilyen általunk vizsgált kezelésben. Ennek harmada, 3791 beteg kapott második választású kezelést, és tizede, 1174 beteg kapott még ezt követően az előzőtől eltérő, harmadik kezelést. A nem-kissejtes tüdőrák első kezelésénél döntően a harmadik generációs citotoxikus szerek platinakombinációját alkalmazzák. A kombinálószerek közül a gemcitabin csökkenő tendenciával még a leggyakoribb, de a paclitaxel alkalmazása fokozatosan emelkedik. A cisplatin helyét a carboplatin veszi át. Az új szerek közül a pemetrexed és a bevacizumab használata növekedett. Amíg a pemetrexed sorrendben másodikként tört előre, addig az erlotinib második, de inkább harmadik választandó szerként jelent meg. A kissejtes tüdőrák kezelésében elsőként a platina-etoposid kombinációt alkalmazzák, második terápiaként viszont a topotecan térnyerése tapasztalható. A kemoterápiás kombinációk összetétele és sorrendisége megfelel a nemzetközi és a hazai szakmai ajánlásoknak. A rendelkezésre álló adatok további részletesebb elemzése segíthet abban, hogy még pontosabb képet kaphassunk a kezelések eredményességéről is. Magyar Onkológia 57:33–38, 2013

Kulcsszavak: tüdőrák, kemoterápia, molekuláris célzott terápia, hazai gyakorlat

Az előrehaladott nyelőcső-gyomor rákban szenvedő betegek szokványos kezelését ma a kombinációs kemoterápia jelenti; a leghatékonyabb és legszélesebb körben használt szerek a fluoropirimidinek, az anthracyclinek és a platinakészítmények. Mindazonáltal a kombinációs kemoterápia által nyújtott, körülbelül egy hónaposra becsült medián túlélésjavulás csak mérsékelt a monoterápiáéhoz képest. Az elmúlt években több véletlen besorolásos III. fázisú vizsgálat eredményét publikálták, és bár néhányukban ki lehetett mutatni némi javulást, összességében csalódásra ad okot, hogy a medián túlélési idő még mindig nem éri el az egy évet.

Nyilvánvaló volt, hogy a következő lépés a célzott gyógyszerek beépítése a már kipróbált kemoterápiás sémákba. Trastuzumabbal kapcsolatban pozitív eredményeket közölteka humán epidermális növekedési faktor 2-pozitív, előrehaladott gyomorrákban szenvedő betegek kis csoportjában. Ennél is frissebb eredmény, hogy a bevacizumab kemoterápiához való hozzáadása az előrehaladott gyomorrák esetén nem javítja szignifikánsan a medián teljes túlélést, de az eredmények eltérést mutattak a földrajzi elhelyezkedés szerinti alcsoportokban.