Az obezitás prevalenciájának fokozódása az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb mértékű betegségterhet jelent. Az elhízással kapcsolatos mor­biditás és mortalitás kiemelt fontosságú a különböző kardiovaszkuláris betegségekkel összefüggésben. A folyamatosan bővülő kórélettani szak­tudás és terápiás lehetőségek ismerete meghatározó a hatékony megelőzés és kezelés szempontjából.

A PDE5-gátlók és a SERM-ek kombinált használata hatékony lehet a fájdalmas péniszgörbületet okozó betegség terápiájában.

A csontsűrűség és a halálozási arány közötti összefüggés arra utal, hogy a csontásványianyag-sűrűség fontos prognosztikai biomarker lehet a szervezet általános egészségi állapotának megítélésében.

Évente 2–3000-re becsülhető az idiopátiás perifériás facialis paresis (a továbbiakban: Bell-paresis) eseteinek száma hazánkban. Incidenciája és prevalenciája közel azonos, hiszen a betegek ~80–94%-a 3–9 hónap alatt kezeléssel vagy anélkül meggyógyul. A tünetmentessé válás esélyét a 72 órán belül megkezdett, rövid távú szteroidkezelés szignifikánsan növeli. A Bell-paresis a betegek ~10%-ánál, általában tíz éven belül – azonos vagy a kontralaterális arcfelet érintően – megismétlődik.

Mono- és bispecifikus nanomolekulák segíthetnek abban, hogy az allergiás reakció el se induljon.

Normál laborértékeket mutató elhízott gyermekeknél is fontos a testsúly csökkentése.

Bár Hán Lí célja az e-cigaretta feltalálásával a dohányzásról való leszokás elősegítése volt, már a 2000-es évek elején megjelent az a közegészségügyi aggodalom, hogy az ellenkező hatást fogja elérni: használói dohányzókká válhatnak. Erre alapozva szoktak az e-cigarettákra „kapudrogként” hivatkozni. A longitudinális és populáció-szintű elemzések azonban ellentmondanak egymásnak. Foxon és munkatársai jelentős hiányosságokat tártak fel az e-cigarettahasználatot a dohányzás prediktoraként azonosító elemzések módszertanában.

Több klinikai vizsgálat (FARAONIC, ROCKET-AF, GLORIA-AF, ETNA-AF, RE-LY, ARISTOTLE, ENGAGE AF-TIMI 48, EMIR) és egy amerikai beteg­regiszter eredményeit összefoglaló áttekintés következtetése szerint a rivaroxaban és általában a direkt orális antikoagulánsok (DOACs) haté­konysága és biztonságossága felülmúlja a warfarinét szívelégtelenségben (HF) és pitvarfibrillációban (AF) szenvedő betegek körében. Ebben a beteg­populációban a DOACs alkalmazása előnyben részesítendő a K-vitamin-antagonistákkal szemben, mivel a stroke vagy szisztémás embólia kocká­zatát 17%-kal, az összes okból bekövetkező mortalitást 15%-kal, a súlyos vérzés rizikóját 11%-kal, az intrakraniális vérzés kockázatát pedig 46%-kal csökkenti, ráadásul ezek a kedvező hatások a HF-betegek teljes spektru­mára kiterjednek.

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus polyarthritis klinikai képében je­lentkező betegség, melyben a krónikusan fennálló proinflammatorikus citokinterhelés, inadekvát D₃-vitamin-ellátottság, fizikai inaktivitás, másod­lagos sarcopenia, valamint a gyakran alkalmazott kortikoszteroid-terápia okozta csökkent csonttömeg akár a populáció 50%-ánál is fennállhat, 30%- nál pedig ez elérheti az osteoporosis mértékét. Emellett a törési rizikó, főleg a vertebrális, akár 3–5-ször gyakoribb lehet. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Reumatológiai és Immunológiai Klinika Kenézy Gyula Campusán a 2024. április és 2025. január közötti időszakban az RA-val gondozott be­tegeinkkel folytatott kutatásunk során azt vizsgáltuk, van-e különbség az RA-ban szenvedők és a korban és nemben illesztett RA-ban nem szenvedők között a csontdenzitás, a törési rizikó tekintetében, valamint a prevalens törések és elesések gyakoriságában. Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csontdenzitást, az elesési és prevalens törési gyakoriságot hogyan befolyásolják az RA betegségspecifikus jellegzetességei.

Svédországban elindult a MIND-GUT klinikai vizsgálat, amelynek célja a táplálkozás és az agyműködés közötti összefüggések feltárása.