Az alultápláltság szempontjából veszélyeztetett, kórházba került idős felnőtt betegek plazma pankreász lipáz szintje összefüggést mutatott a kimenetellel és a táplálkozási teljesülésével.

A tüdőrák diagnosztikájának alapját a biopszia jelenti, a mintavétel azon­ban általában egy helyről történik, ezáltal nem veszi figyelembe a daganat térbeli heterogenitását. Ennek kiküszöbölésére és a biomarkerek ponto­sabb megítélésére több stratégia is létezik, ide tartozik az ORACLE klonális expressziós biomarker. Az ORACLE tüdő-adenokarcinóma esetén akár egyetlen biopsziás mintából is megbízhatóbb eredményt ad, mint más, ha­sonló tesztek, emellett összefügg a teljes túléléssel, illetve átfogó képet mu­tathat a daganat viselkedéséről, agresszivitásáról és kemoszenzitivitásáról.

A pitvarfibrilláció jelentősen növeli az ischaemiás stroke előfordulásának gyakoriságát, ezért szűrése és korai kezelése kiemelt jelentőségű. Bár egyre fejlettebb és mind szélesebb körben hozzáférhető eszközök állnak rendelke­zésünkre, valamint a mesterséges intelligencia is segíti a munkánkat, nincs bizonyítékunk arra, hogy jelenlegi formában a pitvarfibrilláció szűrésével populációszinten jelentősen csökkenteni tudjuk a stroke előfordulását.

Az ileális és a vastagbél nyálkahártyájának markánsan eltérő mikrobiális szignatúrái megelőzik és előre jelzik a Crohn-betegség sebészi remissziót követő kiújulását.

Szérumbiomarker a terápia hatékonyságának megítélésére?

Egy új tanulmány szerint a genomiális szekvenálás módot adhat az adjuváns terápia rétegződésének finomítására a reszekált lokalizált világos sejtes vesesejtes rákban (ccRCC) szenvedő betegeknél.

A tüdőrák a legnagyobb halálozású tumortípus szerte a világon, melynek kedvezőtlen halálozási adataiért jórészt az tehető felelőssé, hogy késői stádiumban kerül sor a diagnózis felállítására, amikor a rendelkezésre álló kezelési módszerek már rosszabb terápiás eredményeket ígérnek. A korai felismerés és kezelés jelentőségét az is hangsúlyozza, hogy a tüdő rosszin­dulatú daganatainak incidenciája továbbra is emelkedő tendenciát mutat.

Az előző évtized onkológiai áttörése kétségtelenül a rákbetegségek im­munológiai alapú kezelése, mely új reményeket csillantott fel a betegek és orvosaik előtt. Az immunellenőrzőpont-gátló (checkpoint inhibitor) gyógy­szerek egyre több különböző típusú rákban, többek között melanomában, tüdőrákban, hólyagrákban és számos egyéb onkológiai megbetegedés­ben szenvedő ember számára nyújtanak életmentő beavatkozást. Az immunoonkológiai készítmények alkalmazását egyrészt drágaságuk, más­részt az a tény hátráltatja, hogy egyelőre nem vagyunk képesek megjósolni, kiknél fog beválni az adott szer, és mely betegeknél nem.

Az intravénás szöveti plazminogén-aktivátor (tPA, tissue-type plasminogen activator) az akut ischaemiás stroke standard terápiája. A nagy artériák proximális elzáródásai esetében azonban a rekanalizációs arány meglehetősen alacsony. bár a metaanalízisek tanúsága szerint az endovaszkuláris thrombectomiával (EVT) nagyobb arányban érhető el sikeres rekanalizáció, mint tPA adásával, akut stroke eseteiben az első választási lehetőség továbbra is az intravénás tPA-kezelés. ennek oka részben az, hogy a tPA viszonylag biztonságos, és gyorsabban alkalmazható, mint az EVT, másrészt az, hogy nem állnak rendelkezésre olyan markerek, melyek alapján pontosan kijelölhető lenne a betegek azon csoportja, akiknél az intravénás tPA-terápia nem eredményez rekanalizációt.

Stabil HF-ben szenvedő betegek bevonásával végzett prospektív vizsgálat­ban szuboptimális HR-kontrollt figyeltek meg szinuszritmussal kísért HFrEF eseteiben, függetlenül a béta-blokkolók alkalmazásától. Az eredmények aláhúzzák, hogy ebben a betegcsoportban nagyobb figyelmet kell fordítani a szívfrekvencia kontrolljára.