A minimál invazív laparoszkópos sebészet számos hagyományos nyitott eljárás helyébe lépett az urológiában. A da Vinci sebészeti rendszer jelentős technikai előnyt kínál a laparoszkópos sebészeti eljáráshoz képest. A robot­asszisztált radikális prostatectomia széles körben történő elfogadása tette lehetővé az urológusok számára más, komplexebb műtétek elvégzését, szig­nifikánsan csökkentve a műtéti morbiditást. Cikkünk célja a robotsebészet történetének áttekintése, valamint a rosszindulatú daganatok kezelésében betöltött jelenlegi és jövőbeni szerepének megismertetése.

A nagy áttörést a membranosus nephropathia patogenezisének megis­merésében a 2009-ben felfedezett foszfolipáz A2 receptor (PLA2R) mint antigén jelentette. Míg hosszú ideig csupán ezt az antigént ismertük, addig is sejteni lehetett, hogy más antigének is szerepet játszhatnak a betegség ki­alakulásában. 2014-ben a thrombospondin type-1 domain-containing 7A-t (THSD7A), míg 2019-ben a neural epidermal growth factor-like 1 proteint (NELL-1) és az exostosin 1,2-t (EXT1, EXT2) azonosították új antigénként.

A prosztatarák a férfiak egyik leggyakoribb urológiai daganatos megbetegedése. A szerven belüli daganat eredményesen gyógyítható, így nem lehet eléggé hangsúlyozni az agresszív dülmirigyrák korai diagnosztizálásának jelentőségét. Előrehaladott stádiumban az egyre korszerűbb gyógyszeres kezelésekkel jól befolyásolható a daganat progressziója, ezek a terápiás lehetőségek hazánkban is elérhetők. Dolgozatunkkal szeretnénk bemutatni a prosztatadaganat jelenlegi diagnosztikus és terápiás lehetőségeit. 

Az akaratlan vizeletvesztés gyakori, mindkét nemet, de főként az 50 év fe­letti nőket érintő probléma, mely lehet késztetéses (hirtelen ingerek mellett megjelenő), terheléses (hasi nyomásemelkedés által kiváltott), vagy a ket­tő kombinációja, azaz kevert típusú. A betegek közül viszonylag kevesen kérnek segítséget, inkább együtt élnek a problémával. A panasz kivizsgá­lása és első vonalbeli kezelése már az alapellátásban megkezdhető, ezért szükséges, hogy a betegekkel rendszeresen érintkező orvos rákérdezzen a vizelettartási panaszokra a fokozottan érintett populációkban, hogy – egyszerű, jelentős financiális terhet nem jelentő kivizsgálás után – maga is útbaigazítást adhasson a vizeletvesztés miatt akár depresszióssá, szociálisan izolálttá váló betegeknek.

Az urológiában a minimálinvazív laparoszkópos sebészet a posztoperatív morbiditás terén mutatott előnyei miatt számos hagyományos, nyitott eljárás helyébe lépett. Alkalmazása tanulást igényel, egyben technikai kihívást is jelent, így csupán a magasan képzett sebészek munkájára korlátozódik. A da Vinci sebészeti rendszer jelentős technikai előnyt kínál a laparoszkópos sebészeti eljáráshoz képest. A robotasszisztált radikális prostatectomia széles körben történő elfogadása tette lehetővé az urológusok számára más, komplexebb műtétek elvégzését, szignifikánsan csökkentve a műtéti morbiditást. Cikkünk célja a robotsebészet történetének áttekintése, valamint a rák kezelésében betöltött jelenlegi és jövőbeni szerepének ismertetése. Közleményünkben a radikális prostatectomián keresztül mutatjuk be a robotasszisztált technikát és eredményeit. Magyar Onkológia 58:173–181, 2014

Kulcsszavak: da Vinci robotsebészet, prosztatarák, radikális prostatectomia

A radikális prostatectomiának (RP) még rendszeres szűrővizsgálatok mellett is van létjogosultsága, bár az előnyös hatás csak a betegek egy alcsoportjában mutatkozik meg, és akár több év is eltelik, míg a terápiás haszon nyilvánvalóvá válik – írják a Journal of the National Cancer Institute  című lapban megjelent tanulmány szerzői.

Célkitûzés
A vizsgálat célja annak meghatározása volt egyetlen speciális ellátóközpont betegei körében,hogy a radikális prostatectomia (RP, radical prostatectomy) és a külsô sugárforrásból végzettradioterápia (EBRT, external beam radiotherapy) miként befolyásolja a távoli metasztázisok(DM, distant metastases) elôfordulását RP-vel és EBRT-vel kezelt lokalizált prosztatarákban.

Betegek és módszerek
Klinikailag T1c–T3b stádiumú prosztatarákban szenvedô betegeknél intenzitásmoduláltEBRT (> 81 Gy) vagy RP történt. Mindkét csoportot olyan betegek alkották, akiknél biokémiaikudarc esetén mentô („salvage”) sugárkezelésre vagy androgéndeprivációs terápiárakerült sor. Az RP-vel kezelt betegeknél mediánértékben 13 hónap, míg az EBRT-nátesett betegek esetében 69 hónap telt el a biokémiai recidíva és a mentô terápia között.A DM-re vonatkozó adatok összevetése elôtt korrekciót végeztünk a betegek életkora, aklinikai stádium, a szérumban mérhetô prosztataspecifikus antigén szintje, a biopszia alapjánmeghatározott Gleason-pontszám, valamint a kezelés éve szerint.

Eredmények
Az RP-betegek csoportjában 97%, míg az EBRT-betegek esetében 93% volt annak valószínûsége,hogy 8 év múltán nem jelentkezik metasztatikus progresszió. Az eset-mix szerintikorrekciót követôen a mûtét mutatott kapcsolatot az áttétképzôdés kockázatának mérséklôdésével(kockázati arány, 0,35; 95% CI, 0,19–0,65; p < 0,001). A prosztatarák-specifikushalálozás tekintetében hasonló eredmények születtek (kockázati arány, 0,32; 95% CI,0,13–0,80; p = 0,015). A metasztatikus progresszió aránya kedvezô kockázatú betegségbenhasonlónak adódott (1,9%-os különbség a 8 éves metasztázismentes túlélésben), mígközepes kockázat mellett kismértékben (3,3%), kedvezôtlen kockázatú betegségben pedigkifejezetten csökkent (7,8%-os különbség a 8 éves metasztázismentes túlélésben).

Következtetések
Kis kockázatú prosztatarákban ritkán fordul elô metasztatikus progresszió, függetlenül attól,hogy RP vagy EBRT történik. A nagy kockázatú betegség miatt RP-vel kezelt betegeknélkisebb a metasztatikus progresszió és a prosztatarák-specifikus halálozás esélye, mint EBRT-tkövetôen. A most kapott eredményeket a mentô kezelés alkalmazása és idôzítése torzíthatja.