A radikális prostatectomia helye a prosztatarák kezelésében

A Scandinavian Prostate Cancer Group Study Number 4 (SPCG-4) vizsgálat adatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy RP kapcsán statisztikailag szignifikáns, 6,1 százalék a prosztatarák okozta halálozásban megmutatkozó abszolút csökkenés (AMD, absolute mortality difference) a beteg szoros obszervációjához (WW, watchful waiting) képest. Nemrégiben hozták nyilvánosságra a Scandinavian Prostate Cancer Group Study Number 4 (SPCG-4) adatait is, melyben az Egyesült Államokban hasonlították össze az RP és WW eredményeit. A PIVOT vizsgálat a prosztatarák okozta halálozás kockázatában nem szignifikáns csökkenést jelzett az RP-coportban, ami 12 éves utánkövetés során 3%-os abszolút kockázatcsökkenésnek felelt meg. Bár a fenti eredmények láthatólag ellentmondanak a skandináviai vizsgálat tapasztalatainak, nem egyértelmű, hogy a kisebb AMD arra vezethető vissza, hogy a PIVOT vizsgálatban nagyobb volt a szűréssel történő kimutatás frekvenciája.

Annak megítélésére, hogy ez utóbbival magyarázható-e, hogy a PIVOT vizsgálat kapcsán kisebb AMD-t regisztráltak, mint az SPCG-4 vizsgálatban, a seattle-i Red Hutchinson Cancer Research Center Jing Xia vezette munkacsoportja azzal az alaphipotézissel indított vizsgálatot, hogy az SPCG-4 vizsgálat adatai nem szűrt populáción belül adták meg az RP hatásosságát és a prosztatarák túlélését. Ezt követően elvégezték a prosztatarák túlélésének ismételt elemzését a túldiagnosztizálással kapcsolatban végzett vizsgálatok adatainak felhasználásával annak megítélésére, hogy a szűrővizsgálattal történő detektálás aránya miként befolyásolja a betegségspecifikus halálozást, valamint a regisztrált AMD-t.

A tanulmány szerzői azt találták, hogy a túldiagnosztizálás jelensége magyarázatot adhat a PIVOT vizsgálatban dokumentált alacsonyabb AMD-re, amennyiben szűrés nélkül az RP terápiás eredményei és a prosztatarák túlélése összevethető az SPCG-4 vizsgálat adataival. Végső következtetésük szerint, ha e magyarázat valóban helytálló, úgy van a prosztatarákos eseteknek egy olyan specifikus alcsoportja, melyeknél nem szükséges RP-t végezni, és ezen esetek azonosítása elvezethet annak jobb megértéséhez, hogy a fennmaradó esetekben miben rejlik az RP terápiás előnye. „A PIVOT vizsgálat eredményeit nem szabad úgy értelmezni, hogy az RP nem hatásos módszer a prosztatarák okozta halálozás csökkentésére – írják a szerzők. – A PIVOT vizsgálat tapasztalatainak arra kell bennünket serkenteniük, hogy megfelelő vizsgálómódszereket fejlesszünk ki azon betegek kiválasztására, akik számára terápiás előnyt jelent az azonnali kezelés.”

A közelmúlt változásai a prosztatarák diagnosztikában az orvos technológiában, a műtéttechnikákban, valamint a gyógyszeres és onkológiai terápiás lehetőségek területén az 50 év feletti férfibetegek a folyamatos szűrésének átértékelésére késztetik az urológiai szakmát. Kellő kritikával kezelendőek azok a külföldi vélemények, melyek tagadják a szűrés fontosságát, ezért a megszívlelendő tanulságok levonásával a hazai viszonyok között azok átértékelése javasolt. A prosztata pozitív tapintási lelete, a magas PSA érték és a pozitív szövettan biztonságán kívül sokszor a kevésbé egyértelmű esetekben a szakorvos korai véleményalkotása jelentős többletet nyújthat a korábbi évek rutinját, szakmai megérzéseit is felvonultatva, mint nehezen meghatározható – nehezen standardizálható – diagnosztikai eszközt. Cél a lehető legkorábbi stádiumában kiszűrni a prosztatadaganatos eseteket, ezáltal csökkentve az előrehaladott állapotban elénk kerülők arányát. A szűrési feladat kiemelt és nélkülözhetetlen része az a speciális kommunikáció, mely eredményeként a beteg a saját sorsáért aggódva, a szükséges kontrollokon megjelenik, és cél az is, hogy a bizonytalan szituációkban is a végleges eredményhez jutásig sikerüljön beteginket segítő partnerré tenni. A komplex változások kapcsán valószínűsíthető az a jövőkép, melyben a prosztatarák korábbi felismerésével és személyre szabott terápiájával még biztonságosabban javíthatók betegeink életkilátásai.

Kiemelten fontos, hogy pontos kivizsgálást követően a beteg korrekt tájékoztatást kapjon és mindenről a megfelelő írásos dokumentációval lássák el, hogy háziorvosa, kezelőorvosa kellően tájékoztatott legyen. nagy segítségül szolgálhat a beteg egy hozzátartozójának bevonása is a döntő megbeszélésbe, amikor a kivizsgálása eredményeként lehetséges alternatívák egyenkénti előny/hátrány kitárgyalását követően maga a beteg dönt a továbblépés útjáról. A skála az aktív követéstől a sugárterápiáig igen széles, mely azonban feltételezi a jól szervezett,
több intézménnyel kialakított tökéletes szakmai kapcsolat meglétét is.

(Forrás: Varga I. Az ötven év feletti férfi korosztály urológiai követésének tapasztalatai: érvek – ellenérvek a hazai viszonyok tükrében. IME. 2012;9:24–31.)