Olyan asszociációt mutattak ki a két állapot között, ami valószínűleg túlmutat a dopaminerg rendszer diszfunkcióján.

A nyugtalan láb szindróma összefüggésbe hozható a demencia megnövekedett kockázatával az idősebb felnőttek körében.

A vashiány a klinikai gyakorlatban sajnos napjainkban is az „aluldiagnosz­tizált” és „alulkezelt” kórképek csoportjába tartozik. Éppen ezért írásunk­ban szeretnénk felhívni a figyelmet a kérdéskör fontosságára, kiemelve a szubsztitúciós terápia szerepét a szövődmények megelőzésében és az életminőség javításában.

A nyugtalan láb szindrómát (RLS) az öngyilkosság és az önsértő gondolatok rizikófaktoraként tartják számon, de az összefüggés mögött meghúzódó mechanizmusokat eddig nem azonosították hitelt érdemlően. Úgy tűnik, hogy a kapcsolat független a depressziótól, az alvászavaroktól és egyéb vizsgált tényezőktől.

A cikk összefoglalja két összefonódó éberségfüggő mozgás-rendellenes­ség, a nyugtalan láb szindróma és a periodikus lábmozgás zavar tüneteit, kórlefolyását, a komorbiditásukra, diagnosztikájukra, patofiziológiájukra, kezelésükre vonatkozó ismereteket és gyakorlatot. A két, egymást átfedő szindróma résztüneteinek megértésében az utóbbi 15 évben előrehaladás tapasztalható. Mind a háziorvosok, mind a neurológusok és belgyógyászok képzettségét növelni kell a gyakori, jelentős szenvedéssel járó, még nem kel­lőképpen diagnosztizált tünetegyüttes egyre szélesebb körű ismertetésével. Bár a megfelelő diagnózis csak alváslaboratóriumban állítható fel, a gyanúnak a háziorvosban is fel kell merülnie ahhoz, hogy javuljon a felismerési arány.

Az inszomnia kezelésének alapját a viselkedésterápia képezi, de eseten­ként gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat. Idősebb felnőttek számára a kontrollált felszabadulású melatonin és doxepin az elsőként választandó szer; második vonalban a „z betűs szerek” közül választhatunk. Elalvási ne­hézségek ellen kontrollált felszabadulású melatonin vagy „Z szer”, átalvási zavarok ellen kis dózisú doxepin vagy Z szer adható. Benzodiazepinek nem javasolhatók: jobb alternatívák is rendelkezésre állnak. Az orexinreceptor-antagonista suvorexant nem hatásosabb, de drágább a Z szereknél. Szedatív hatású antihisztaminok, antiepileptikumok és atípusos antipszichotikumok csak speciális esetekben ajánlhatók.

A nyugtalan láb szindróma a felnőttek kb. 10%-át érinti. A betegek harmadának tünetei tesznek szükségessé orvosi kezelést. A szindróma lehet primer vagy (vashiánnyal, terhességgel, veseelégtelenséggel, bizonyos gyógyszerek szedésével összefüggő) szekunder állapot.