Amióta van sport, azóta van sport­orvoslás, melynek feladata a sport­tal kapcsolatos speciális sérülések, ártalmak gyógyításán túl az, hogy megismerje a szervezet működését terhelés alatt, és tisztában legyen a rendszeres edzés hatásaival. Az ellenőrzés és kutatás legfőbb fel­adata természetesen az, hogy a szo­kásosnál nagyobb igénybevétel mellett is megőrizzük a sportolók egészségét és felügyeljük, hogy sem az edzések, sem a versenyek ne káro­sítsák egészségét.

Ha megértjük, hogyan működik szervezetünk terheléskor, hogy a rendszeres aerob jellegű testedzésnek milyen előnyös keringési hatásai vannak, és hogy miért és hogyan érdemes betegeinknek aerob jellegű edzéstervet ajánlanunk, akkor hatékonyabban biztathatjuk mozgásszegény életmódú betegeinket az aktívabb életstílus vállalására, rendszeresen mozgó betegeinknek pedig hathatós segítséget nyújthatunk az edzés optimális módjának megválasztásában. Azokat az egyéneket, akik már fiatalkoruktól kezdve rendszeresen mozognak és felnőttként is aktív életmódot folytatnak, várhatóan kevésbé érintik majd az életkorral és ülő foglalkozással járó kedvezőtlen folyamatok (például a keringési rendszer teljesítményének csökkenése, az erőnlét és rugalmasság fokozatos elvesztése), így idősebb korukban kevésbé szorulnak majd környezetük gondoskodására. Az utóbbi másfél évtizedben egyre elfogadottabbá vált az orvos-társadalomban, hogy a mozgásszegény életmód több krónikus degeneratív kórkép kialakulásában is fontos szerepet játszik.1–6 Az orvosképzés során a családorvosok zöme keveset hall a sportolás élettani hatásairól, mivel a sportorvosi ismeretek elsősorban nem a gyógyításhoz, hanem inkább a megelőző orvosláshoz és az egészség megőrzéséhez kapcsolódnak. Az aerob anyagcsere melletti testedzéssel kapcsolatban fontos, hogy tisztában legyünk a következőkkel: milyen akut élettani változások figyelhetők meg edzés közben, hogyan alkalmazkodik a szervezet a rendszeres edzéshez, hogyan készítsünk edzéstervet betegeink részére, illetve hogyan járulhatunk hozzá testmozgással egészségünk megőrzéséhez. Egy e kérdésekkel foglalkozó, nemrégiben megjelent cikk (What Is Exercise: A Primer for Practicioners, The Physician and Sportmedicine, 2003. március*) kiválóan összefoglalta a legfontosabb sportélettani alapismereteket, emellett vázolta az anyagcsere teljesítménye és a mechanikai teljesítmény közötti kapcsolatot is (1. ábra). Az ábrán látható, hogy az aktív harántcsíkolt izomrostokat kisebb (a maximális erő legfeljebb 30%-ának megfelelő) erőkifejtés mellett jellemzi aerob anyagcsere. Az ábra felső vízszintes tengelye jelzi, hogy ekkora fizikai teljesítmény mellett viszonylag hosszú ideig folytathatjuk a mozgást kifáradás nélkül.