Az autoimmun hepatitis diagnózisa a klinikai kép, az emelkedett transzamináz, a magas gammaglobulinszintek, valamint az autoantitestek kimutatásán és a májbiopszia-hisztológia leletén alapul. A betegség kortikoszteroidokra, valamint más immunmoduláns gyógyszeres terápiára az esetek 80%-ában jól reagál. A kezelés célja a májgyulladás remissziójá­nak indukálása és fenntartása. Ezáltal megelőzhető a cirrhosisba történő progresszió, sőt a fibrosis reverziója is bekövetkezhet. A betegek élethos­szig tartó gondozást igényelnek; ha a terápiás válasz kedvező, a túlélés hasonló lehet az átlag populációéhoz.

A primer sclerotizáló cholangitis (PSC) ismeretlen etiológiájú, immun-patomechanizmusú, krónikus epeúti gyulladással járó kórkép, melynek során epeúti szűkületek és tágulatok alakulnak ki, ezek következményeivel és jellegzetes szövődményekkel. Gyakran társul idiopátiás gyulladásos bélbetegségekhez. Klinikuma a tünetekkel nem járó laboratóriumi eltéré­sektől a súlyos cholangitisig és májelégtelenségig, májzsugorig terjed. Mind a cholangiocellularis carcinoma (CCA), mind a vastagbélrák (CRC) kockázati tényezője, elkülönítése a CCA-tól rendkívül fontos, de nem mindig egyszerű. Kezelése jelenleg még nem megoldott. A progresszió és a szövődmények korai felismeréséhez szoros követés szükséges. A közelmúltban a PSC-re vonatkozó új nemzetközi szakmai ajánlások láttak napvilágot.^1,2

A Novo Nordisk és az Eli Lilly tört az élre a súlycsökkentő gyógyszerek piacának versenyében, amelynek értéke az évtized végére várhatóan 100 milliárd dollár lesz: A riválisok felvásárlások és klinikai vizsgálatok révén igyekeznek felzárkózni.

A nem alkoholos zsírmájbetegség a leggyakoribb krónikus májbetegség, amely szoros patogenetikai kapcsolatban áll az inzulinrezisztenciával, a 2-es típusú diabetesszel, az obesitassal és a metabolikus szindrómával. A betegségspektrum a tiszta steatosistól a steatohepatitisen és fibrosison át a cirrhosisig és a hepatocellularis carcinomáig terjed. Progresszív formája a nem alkoholos steatohepatitis. Három nemzetközi májkutatási társaság szakértők és betegszervezetek bevonásával a nómenklatúra és a definíció megváltoztatása mellett döntött. Új kategóriaként a különböző etiológiájú steatosisok átívelő (overarching) elnevezésére a steatoticus májbetegség megjelölést ajánlották. A nem alkoholos zsírmájbetegség helyett a meta­bolikus diszfunkcióval társult steatoticus májbetegség terminust fogadták el. Végeredményben az új nómenklatúra és a diagnosztikai kritériumok széles körű támogatást kaptak, nem stigmatizálók, javítják a betegségtu­datosságot és segítik a betegek ellátását.

A MIT kutatói egy egyszerű, a terhességi tesztnél alig bonyolultabb vizeletvizsgálatot dolgoztak ki egyelőre az egerek korai stádiumú tüdőrákjának kimutatására.

Egy új, orálisan alkalmazható AOC3-gátló sikeresen csökkentette a gyulladást jelző biomarkerek szintjét nem-alkoholos szteatohepatitiszes betegeknél.

Az inkretinreceptor-agonista pemvidutid jelentős súlycsökkenést és további kardiometabolikus előnyöket eredményezett egy 2. fázisú randomizált vizsgálatban.

Az elhízás krónikus, recidiváló betegség, amely élethosszig tartó kezelést igényel. A terápia multidiszciplináris jellegű és összetett. Az életmód-terá­pia minden esetben az alap, amelyhez csatlakoznak – megfelelő indikáció esetén – a gyógyszeres és a bariátriai sebészeti beavatkozások. Az elhízás gyógyszeres terápiája sokáig kudarctörténetnek bizonyult, mivel több a már kivont hatóanyag, mint a jelenleg is alkalmazott. Aktuálisan a GLP1- receptor-agonisták (GLP1-RA) jelentik az elhízás gyógyszeres kezelésének egyik legsikeresebb vonalát. A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) az elhízás egyik kevéssé ismert, de gyakori kísérője. Kezelésére elsősorban a test­tömeg csökkentése jön szóba, gyógyszeres terápiájára számos vizsgálat történt a GLP1-RA-kkal, egyelőre átütő siker nélkül.

Egy új szisztematikus áttekintés és metaanalízis szerint a nem alkoholos zsírmájbetegségben (NAFLD) szenvedő betegek májának zsírtartalmát a testmozgás -még fogyás hiányában is- jelentősen képes csökkenteni.

Az American Heart Association (AHA) azt közölte, hogy az egyre gyakoribb és rendszerint aluldiagnosztizált nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) az arterioszklerotikus kardiovaszkuláris betegségek (ASCVD) független kockázati faktora.