A nyelőcső refluxbetegség (GERD) az egyik leggyakoribb gasztroenterológiai kórkép. Az alábbiakban a legújabb nemzetközi szakmai irányelvek alapján áttekintjük a GERD diagnózisával és kezelésével kapcsolatos legfontosabb gyakorlati szempontokat, amelyek jól hasznosíthatók az alapellátásban tevékenykedő háziorvosok számára.

A csuklás a rekeszizom és a légzést segítő izmok többnyire sorozatos, akarat­lan összehúzódása, amit a glottis záródása követ, ezáltal alakul ki a közismert „csuklásos” hanghatás. Ez a fiziológiai jelenség már az intrauterin korban ki­alakul. Széles körben elfogadott nézet szerint a csuklást központi afferens és efferens komponensekkel rendelkező „reflexív” hozza létre. Időtartama alap­ján megkülönböztetünk akut, perzisztáló és intraktábilis típust. A csuklást kiváltó számos ok közül leggyakoribbak a gyomor-bél traktusban találhatók, mindezek közül legjelentősebb a refluxbetegség. Kezelésére számos fizikai és gyógyszeres terápiás lehetőség is ígéretesnek mutatkozik.

Alább a Rutgers School of Dental Medicine fogorvosi karának vezetőjének tanácsait olvashatjuk azzal kapcsolatban, hogyan kerüljük el, hogy fogainkon foltokat okozzon táplálékunk és italunk.  

 A rosszindulatú daganatokban zonális jelleggel elégtelen­né válhat az oxigénellátás (hipoxia), az így kialakult mikro­környezet (niche) kedvez a folyamat progressziójának. Az adaptálódni képes daganatsejtek szerteágazó szabályozási útvonalak aktiválódásával tudják biztosítani energiaigényüket, túlélésüket, melyek központi regulátora a hipoxia indukálta faktor-1 (HIF1). A sejtanyagcsere megváltozásával egyide­jűleg expresszálódhat a szénsavanhidráz IX (CAIX), amely a hipoxiától szenvedő malignus sejtek egyik jellemző vonása. A CAIX aktivitásának köszönhetően a tumorsejt intracelluláris pH-ja (pHi) alkalikus, míg az extracelluláris környezet (pHe) acidotikus irányba tolódik el. A megnövekedett pHi lehetővé teszi a proliferációt és növeli a sejtek migrációs kapacitását. A pHe csökkenése hozzájárulhat a konvencionális kemo- és sugárterápiával szembeni rezisztencia kialakulásához. In vitro és állatmodell-kísérletek azt is megmutatták, hogy a CAIX szelektív gátlásával jelentősen növelhető a daganatellenes kezelés hatékonysága, így ígéretes célpont lehet a jövőben.

A protonpumpagátlókra (PPI) vonatkozó vényfelírási szokások túlzóak, és a gyógyszer leállítására tett próbálkozás is sokszor elmarad, pedig a betegek 60%-a tüneti romlás nélkül tudná csökkenteni vagy abbahagyni a kezelést. A tartós PPI-szedés következtében kialakult hypergastrinaemia és „rebound” hiperszekréció miatt a lépcsőzetes leépítés hatékony megoldás lehet.

Elégtelen glükózlebontás során a citrátkör intermedier anyagai lecsök­kennek, ezért a zsírsavlebontás megakad, és acetecetsav, béta-oxivajsav képződik, megindul az acetonosodás. A vér béta-oxivajsav-szintjének mé­résére alkalmas új ketontest-meghatározó módszer segítségével már az acetonképződés első lépése során lehetőség van a veszély, a ketoacidózis felismerésére és otthoni megelőző kezelésére.

Most közzétett egérkísérletek tanúsága szerint a fruktózban gazdag étrend súlyosbítja a gyulladásos bélbetegséget. A hatásért a bélrendszeri baktériumflóra megváltozását teszik felelőssé.

A cikk hangsúlyozza a major opioid terápia indikációjának feltételeit kró­nikus fájdalom betegségekben. Kiemeli, hogy a mellékhatások megelőzé­sének legfontosabb momentuma a korrekt indikáció és a jól felépített, jól kontrollált terápia. Röviden említi az opioidreceptorokat és az opioidok hatásait, majd részletesen taglalja a tartósan alkalmazott major opioid terápia korai és késői mellékhatásait.

A belek gázossága, a puffadás és böfögés egy sor kórállapot kísérője lehet, de leggyakrabban funkcionális gyomor-bél rendszeri eltérésekhez társul, melyek jellemzője a motilitás zavara és a viszcerális hiperszenzitivitás. Ki­merítő kivizsgálás nélkül is jól elkülöníthető egymástól a puffadás gyomor eredetű, bél eredetű és székrekedéssel kísért formája. E tünetek hátteré­ben leggyakrabban funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma vagy krónikus idiopathiás obstipatio húzódik meg. A funkcionális emésztőszer­vi panaszok kezelésének első lépése az empirikus terápia. Fény derülhet gluténnal és az ételek más összetevőivel szembeni nem coeliakiás érzé­kenységre, ám a szigorú kizárásos diéták rutinszerű alkalmazása mellett nem szól elég adat.

Az ízek megfelelő érzékelése magától értetődő minden egészséges ember számára. Ugyanakkor számos olyan állapota létezik az emberi szervezetnek, amelyben az ízérzékelő rendszerben is változások lépnek fel. Az ízérzékelés zavarával a táplálkozás minősége romlik, mennyisége csökken, az egyén elveszíti az étkezésből adódó örömérzetét, komolyan károsodhat az élet minősége. Ezek a panaszok a páciensek egyre szélesebb körét érintik, ezért fontos az ízérzékeléssel foglalkoznunk. Közleményünk érinti az ízérzékelés anatómiáját, élettanát, majd az ízérzékelés megváltozását, zavarait mutat­juk be többféle aspektusból.