Az izomőssejtek regenerálásán keresztül növelhető az izomerő - ezt egyelőre egér modellszervezetekben sikerült megvalósítani.

Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A GLP-1-receptor-agonisták egyre elterjedtebb alkalmazása miatt szükség van a hatásukkal kapcsolatos ismeretek, mellékhatások és kockázatok folyamatos vizsgálatára és áttekintésére.

Az áttekintő közlemény összefoglalja azokat az ismereteket, amelyeket ma a szarkopénia etiológiájáról, patogeneziséről és kockázati tényezőiről tudunk. A hagyományos kezeléseken túl bemutatja a legújabb kutatások új molekuláris célpontjait és innovatív terápiás irányait.

Az utóbbi években vissza-visszatérően sor kerül az Orvostovábbképző Szem­lében egy reumatológiai blokk szerkesz­tésére, ami nem könnyű feladat. Amellett, hogy a reumatológia minden ága fejlődik, valamennyi degeneratív és gyulladásos-immunológiai patogenezisű reumatológiai kórkép esetében egyre többet tudunk a molekuláris/szöveti háttérről, találunk újabb és újabb terápiás célpontokat, van­nak olyan problémák, amelyekkel a napi gyakorlatban mind sűrűbben találkozunk, és amikkel foglalkoznunk kell. A jelenle­gi lapszámunkban közzétett publikációk négy, napjainkban kiemelt jelentőségű témakört fognak át: a szarkopéniát mint progresszív izomvesztést, a nehezen ke­zelhető rheumatoid arthritis (RA) klinikai kihívásait, az RA-val társuló osteoporo­sist és törési kockázatot, valamint a kró­nikus mozgásszervi betegek centrális szenzitizációjának és fájdalomérzetének pszichoszomatikus összefüggéseit.

A hasi zsírfelhalmozódás és az izomtömegvesztés jelentősen növeli a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatát.

A fejlesztés alatt álló gyógyszerek megőriznék az izomtömeget és fokoznák a zsírvesztést, ha a fogyás céljából szedett glükagonszerű peptid 1 (GLP-1) receptor agonistákkal kombinálva alkalmaznák.

Idősekben az izomerő csökkenése a kognitív képességek várható romlására figyelmeztethet, így az időben alkalmazott preventív módszerekkel csökkenthető a demencia kockázata.

A D-vitamin-hiány sokrétűen kihat az egészségre. Egyre több irodalmi adat szól amellett, hogy a szervezet optimális D-vitamin-ellátottsága időskorban a váz- és izomrendszer egészségének megőrzésében is kiemelt szerepet játszik.

Az atípusos teratoid/rabdoid tumor (ATRT) elsősorban 2 éves kor alatt jelentkező, ritka központi idegrendszeri daganat, melynek kezelése az idegsebészeti eltávolításon túl intenzív kemoterápiás kezelésből és sugárterápiából áll. A betegség túlélési esélye a kombinált kezelés mellett sem kielégítő, az esetek több mint 60%-ában a kezelés befejezését követő 1 éven belül recidivál. Fiatal életkorban különösen fontos, hogy az agresszív kezelések alkalmazásához a gyermeket megfelelő tápláltsági állapotban tudjuk tartani a kezelések során. Ez az ATRT esetében a típusos csecsemőkori előfordulás, illetve az idegsebészeti beavatkozást követő esetleges neurológiai szövődmények miatt komoly kihívást jelent az ellátó személyzet számára. Célunk egy 3 hónapos leány csecsemő esetének ismertetése kapcsán az ATRT kezelésének bemutatása és a táplálásterápia kezelésben betöltött szerepének hangsúlyozása. Magy Onkol 62:237–241, 2018

Kulcsszavak: atípusos teratoid/rabdoid tumor, kemoterápia, táplálásterápia, malnutríció, szarkopénia