A serdülőkori mértéktelen alkoholfogyasztás hosszú távú kognitív és mentális egészségügyi következményekkel járhat.

A módszer még egy éves időtávon is jelentős és tartós hatást mutatott az alkoholhasználat mérséklésében.

Egy retrospektív tanulmány megállapította, hogy a szándékos önmérgezés miatt a sürgősségi osztályra (ED) befogadott betegek közel fele egyszerre többféle gyógyszert vett be.

Ezért az alkoholizmus visszaszorításában az FGF21-oxitocin-dopamin rendszer lehet új hatóanyagok kifejlesztésének célpontja.

Az addikciók közé kellene sorolni az ultrafeldolgozott élelmiszerek iránti sóvárgást egy kutatócsoport szerint.

Egy nagy betegmintán végzett vizsgálat szerint 42%-kal nagyobb eséllyel szokik le egy függő valamilyen más szerről, ha abbahagyja a dohányzást.

A széles körben használt amlodipin hatóanyag ígéretes eredményeket mutatott állati modellszervezetekben.

A szenvedélybetegségekkel foglalkozó szakmában széles körben elfogadott feltételezés, hogy az alkoholt vagy más szereket használó fiataloknál megfigyelt neuroanatómiai változások nagyrészt az ezeknek az anyagoknak való kitettség következményei.

Számos, az alkoholfogyasztás mérséklését és az absztinencia fenntartását segítő gyógyszer érhető el, azonban a betegek mindössze csekély hányada részesül bármilyen kezelésben. Erős bizonyítékok szólnak amellett, hogy a naltrexon és a gabapentin csökkenti a túlzott alkoholfogyasztással járó napok számát, illetve az akamprozát megelőzi a használathoz való vissza­térést aktuálisan absztinens pácienseknél, valamint a topiramát közepes evidenciával bír, tekintve a túlzott ivással járó napok számának csökkentését. A diszulfirám széles körben alkalmazott, azonban kevés bizonyíték támasztja alá hatékonyságát „real world”, nem ellenőrzött körülmények között.

Az autoimmun szerológiai diagnosztika központi szerepet játszik a nefrológia és a reumatológia területén számos olyan betegség felismerésében, amely kezelés nélkül vagy későn felismerve nagy morbiditással és halálo­zással járhat. Ezen autoimmun betegségek későbbi lefolyása szempontjából alapvető fontosságú a korai felismerés és kezelés. A racionális antitest-diagnosztika fontos része a kórismézésnek és a követésnek.