Az ATR és a PKMYT1 egyidejű gátlása sejthalált váltott ki az Rb1-hiányos tripla negatív emlőrák modellekben.

Olaparibbal kombinálva mutatott jó eredményeket az Apt1 kódnevű rövid nukleinsavszekvencia.

A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

A fázis II QUADRA vizsgálatban a niraparib hatóanyagú készítmény (Zejula) biztató eredményeket mutatott petefészekrákos betegekben történő alkalmazás során.

Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) pozitívan véleményezte a HER2-negatív emlőrák kezelésére szolgáló Talzenna (talazoparib) készítményt.

Az FDA 2018. október 16-án engedélyezte az előrehaladott BCRA-pozitív mellrák kezelésére a Talzenna tablettát. A készítmény szedésére alkalmas betegeket egy szintén engedélyezett diagnosztikai eszközzel választják ki.

A fejlett nyugati társadalmakban a petefészek daganatai az ötödik leg­gyakoribb rosszindulatú megbetegedésnek számítanak, nőgyógyászati tumorok közül mortalitás tekintetében az első helyen állnak,^1,2 összessé­gében pedig a hatodik leggyakoribb, daganatos megbetegedéssel kap­csolatos haláloknak számítanak. Mindez elsősorban annak tudható be, hogy a betegség sokszor tünetmentes, és már csak előrehaladott FIGO stádiumban diagnosztizálják. A szerzők áttekintik a petefészek-daganatok főbb kezelési elveit, valamint a korszerű terápiás lehetőségeket, különös tekintettel a PARP-inhibitor fenntartó kezeléssel kapcsolatos irodalmi ada­tok bemutatására.

A petefészek-daganatos betegek túlélését javította a platina bázisú kemo­terápiák mellett bevezetett VEGF-gátló bevacizumab. A PARP-inhibitorok újabb terápiás modalitást jelenthetnek. A BRCA-státusz jelentős prognosz­tikai marker. A PARP fehérje gátlásával az egyszálú DNS-törések sejtosztó­dáskor kettős szálú törésekhez vezetnek. BRCA-mutáns betegeknél a kettős szálú DNS-töréseket javító homológ rekombináns repair mechanizmus hibája a gyorsan osztódó sejtek halálához vezet. A PARP-inhibitor olaparib alkalmazását jóváhagyta az EMA és az FDA. Fenntartó monoterápiaként, BRCA-mutáns, platinaszenzitív, relabáló, high grade szerózus ovarium-tumorokban alkalmazható, indikációs körének bővülése várható.

BEVEZETÉS A petefészekrák a legmagasabb mortalitással rendelkező nőgyógyászati daganat az USA-ban 2015-ben várhatóan 21 290 új esettel és 14 180 halálozással. Az igen szerény 5 éves túlélési gyakoriság hátterében áll az átlagpopulációban alkalmazható validált szűrőmódszerek hiánya és a jellemző specifikus tünetek késői jelentkezése. A petefészekrák leggyakoribb szövettani típusa a magas malignitású, serosus típus, amelyre jellemző a genetikai instabilitás és a p53 fehérje csaknem általános funkciózavara. 

BEVEZETÉS
A poli-ADP-ribóz polimeráz (PARP) gátlószerek petefészek-carcinomában való alkalmazása a BRCA-mutációk jelenlétének kimutatása alapján kezdődött meg. A BRCA-mutációk jelenlétében a homológ rekombinációt kísérő Dns-javító mechanizmusok válnak elégtelenné, amely állapotban a daganatsejtek fokozottan érzékenyek a PARP-inhibitorokra (szintetikus letalitás). A későbbiekben tett megfigyelések közül kiemelendő (1) az egyedüli szerként alkalmazott PARP-inhibitorral, az olaparibbal végzett klinikai tanulmány, (2) annak felismerése, hogy a magas malignitású, serosus petefészekrákos esetek mintegy 20%-ában mutatható ki BRCAmutáció, és (3) a magas malignitású petefészekrákos esetek mintegy 50%-át kitevő BRCA-szerű fenotípus platinaszenzitivitással jár együtt. Ezek az új eredmények együttesen arra utaltak, hogy PARP-inhibitorokkal van esély sikeres fenntartó kezelésre olyan betegeknél, akiknél kedvező válasz mutatkozott platinaalapú kezelésre.