A 2-es fázisú ICARUS-BREAST01 klinikai vizsgálat a HER3-DXd jelentős hatékonyságát és kezelhető biztonsági profilját mutatja a HR+HER2– em­lőrákos betegeknél, ami optimális jelöltté teszi a későbbi, nagyobb elem­számú vizsgálatokhoz. A vizsgálat céljai között szerepelt a kezelésre adott válasz potenciális biomarkereinek azonosítása, egyben betekintést nyújtani a HER3-DXd egyéb feltételezett hatásmechanizmusaiba is.

A nem kissejtes tüdőrák esetén mind a korai, mind a loká­lisan kiterjedt, mind pedig az előrehaladott stádiumokban kulcsszerepet játszik a szisztémás kezelés, ezen belül az immunterápia. Míg a neoadjuváns kemoterápia immunterá­piával történő kiegészítésének hatékonyságát egyre több adat támasztja alá, a célzott terápiáknak ebben az indikációban még nincs evidenciaértékű helye. A nem onkogénaddiktív esetekben a klinikai vizsgálatok eredményei alapján az adju­váns immunellenőrzőpont-gátló kezelésnek helye van a kli­nikai gyakorlatban. Több vizsgálat zárult pozitív eredménnyel a perioperatív immunterápia tekintetében is. Jelenleg a sze­mélyre szabott döntési folyamatban az onkoteam szerepe alapvető. Lokálisan kiterjedt esetekben a radiokemoterápia után alkalmazott immunkezelés szintén evidencia. Nem onkogénaddiktív metasztatikus nem kissejtes tüdőrákban az immunterápia helye jól meghatározott, mind monoterápia, mind pedig immun+kemoterápia kombinációja tekintetében. Kissejtes tüdőrákban is előrelépés tapasztalható limitált és extenzív stádiumban is. Extenzív stádium esetén PD-L1- gátlók platinabázisú kemoterápiához való hozzáadása ma már a standard of care. Újabb vizsgálat (ADRIATIC) jelentős túlélési előnyt jelez limitált betegség fennállásakor a radio­kemoterápia után adott immunterápia alkalmazásával. Magy Onkol 69:443-449, 2025

A sugárterápiás technológia huszonegyedik századi látványos fejlődése és e modern technika már mindennapos elér­hetősége megalapozta annak a lehetőségét is, hogy egyre biztonságosabban és egyre hatékonyabban tudjuk a sugár­kezelést különböző szisztémás onkológiai kezelésekkel kom­binálni. A legújabb onkológiai gyógyszerterápiás modalitás, a modern immunterápia szintén a jelen század vívmánya, és az onkoterápiás palettán rohamszerű szétterjedésének a legutolsó mérföldköve, miszerint az immunkezeléseket mind korábbi daganatos stádiumokban és elvileg már kuratív intencióval végezzük el. A két rohamosan fejlődő onkoterá­piás modalitás útvonalának az óhatatlan találkozási pontja a lokálisan előrehaladott daganatos betegségek ellátásában a definitív sugárterápiához illesztett immunterápia teóriája és gyakorlata. A PACIFIC, az ADRIATIC vagy a KEYNOTE-A18 vizsgálatok sikere azt bizonyítja, hogy lehetséges még elő­relépés a helyileg előrehaladott daganatok definitív, kuratív célú ellátásában. A jelen közleményben ezt a kombinációs terápiát, a biológiai hátteret és ezen kezelési algoritmus szempontjából legfontosabb tumortípusokban a sikeres vagy kevésbé sikeres klinikai vizsgálati eredményeket ismertetjük. Magy Onkol 69:473-481, 2025

A sugárterápiás technológia huszonegyedik századi látványos fejlődése és e modern technika már mindennapos elér­hetősége megalapozta annak a lehetőségét is, hogy egyre biztonságosabban és egyre hatékonyabban tudjuk a sugár­kezelést különböző szisztémás onkológiai kezelésekkel kom­binálni. A legújabb onkológiai gyógyszerterápiás modalitás, a modern immunterápia szintén a jelen század vívmánya, és az onkoterápiás palettán rohamszerű szétterjedésének a legutolsó mérföldköve, miszerint az immunkezeléseket mind korábbi daganatos stádiumokban és elvileg már kuratív intencióval végezzük el. A két rohamosan fejlődő onkoterá­piás modalitás útvonalának az óhatatlan találkozási pontja a lokálisan előrehaladott daganatos betegségek ellátásában a definitív sugárterápiához illesztett immunterápia teóriája és gyakorlata. A PACIFIC, az ADRIATIC vagy a KEYNOTE-A18 vizsgálatok sikere azt bizonyítja, hogy lehetséges még elő­relépés a helyileg előrehaladott daganatok definitív, kuratív célú ellátásában. A jelen közleményben ezt a kombinációs terápiát, a biológiai hátteret és ezen kezelési algoritmus szempontjából legfontosabb tumortípusokban a sikeres vagy kevésbé sikeres klinikai vizsgálati eredményeket ismertetjük. Magy Onkol 69:473-481, 2025

A sugárterápiás technológia huszonegyedik századi látványos fejlődése és e modern technika már mindennapos elér­hetősége megalapozta annak a lehetőségét is, hogy egyre biztonságosabban és egyre hatékonyabban tudjuk a sugár­kezelést különböző szisztémás onkológiai kezelésekkel kom­binálni. A legújabb onkológiai gyógyszerterápiás modalitás, a modern immunterápia szintén a jelen század vívmánya, és az onkoterápiás palettán rohamszerű szétterjedésének a legutolsó mérföldköve, miszerint az immunkezeléseket mind korábbi daganatos stádiumokban és elvileg már kuratív intencióval végezzük el. A két rohamosan fejlődő onkoterá­piás modalitás útvonalának az óhatatlan találkozási pontja a lokálisan előrehaladott daganatos betegségek ellátásában a definitív sugárterápiához illesztett immunterápia teóriája és gyakorlata. A PACIFIC, az ADRIATIC vagy a KEYNOTE-A18 vizsgálatok sikere azt bizonyítja, hogy lehetséges még elő­relépés a helyileg előrehaladott daganatok definitív, kuratív célú ellátásában. A jelen közleményben ezt a kombinációs terápiát, a biológiai hátteret és ezen kezelési algoritmus szempontjából legfontosabb tumortípusokban a sikeres vagy kevésbé sikeres klinikai vizsgálati eredményeket ismertetjük.

Magy Onkol 69:473-481, 2025

Gyógyszeres úton blokkolható a lupus egyik legjelentősebb genetikai rizikófaktora, az immunrendszert túlaktiváló PTPN22 gén.

Kényelmesen, intramuszkulárisan adható be a neovaszkularizációt gátló mRNS-alapú vakcina időskori makuladegeneráció terápiájában.

Az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a rákbetegség szinkron terjedése fel­veti ezen népbetegségek metabolikus és genetikai összefüggéseit, amelyek igazolása elősegítheti a közös terápiás támadáspontok felismerését, és metabolikusan-molekulárisan összehangolt, személyre szabott, kombinált kezelések tervezését.

Az Európai Gyógyszerügynökség javasolta a rilzabrutinib forgalomba hozatali engedélyének megadását immuntrombocitopénia (ITP) kezelésére olyan felnőtteknél, akik más gyógyszerekre nem reagálnak.

A bőr rosszindulatú daganatainak elő­fordulási aránya folyamatosan növekszik a fokozott UV-sugárzás és a társadalom el­öregedése miatt. A bazálsejtes karcinóma (bazalióma) a leggyakoribb rosszindulatú bőrdaganat, mely az esetek nagy részében műtéti eltávolítással vagy sugárkezeléssel gyógyítható. 

A lokálisan alkalmazható gyógyszerleadó gél tartós gyógyszerhatást biztosít, ráadásul a sugárkezelés hatékonyságát is fokozza.

A sugárterápiás szakértői bizottság a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencián (2020) elfogadott sugárterápiás irányelveket az azóta megjelent új tudományos bizonyítékok alapján vizsgálta felül és frissítette. A maradék emlő sugárkezelése in situ duktális karcinóma (St. 0) esetén ajánlott, mivel a besugárzás 50–60%-kal csökkenti a helyi daganatkiújulás kockázatát. Korai invazív (St. I-II) emlőrákban az emlőmegtartó műtét és sugárkezelés továbbra is a masztektómia alternatívája, de idősebb (≥70 év) betegeknél, I. stádium és hormonrecep­tor-pozitív daganat esetén az egyedüli hormonterápia mellett a sugárkezelés elhagyása mérlegelhető kezelési alternatíva. A hipofrakcionált (15×2,67 Gy) és az ultra-hipofrakcionált (5×5,2 Gy) teljesemlő-besugárzás és válogatott esetekben a gyorsított részleges emlőbesugárzás egyenértékű alterna­tívája a hagyományos 5 hetes teljesemlő-sugárkezelésnek. Masztektómia után, 1–3 vagy ≥4 hónalji nyirokcsomóáttét esetén a besugárzás jelentősen csökkenti a lokoregionális recidíva kockázatát és a teljes túlélést is javítja. Egy-két pozitív őrszemnyirokcsomó esetén a komplettáló hónalji disszek­ciót az ACOSOG Z0011 vizsgálat kritériumainak megfelelő esetekben helyettesítheti az axilláris régió besugárzása. Neoadjuváns szisztémás kezelés és emlőmegtartó műtét után a maradék emlő sugárkezelése minden esetben indokolt, míg masztektómia után a mellkasfal sugárkezelése a kezelés előtti IIB–IV. stádium, illetve lokoregionális radioterápia ypN1- 2-3 státusz esetén szükséges.

Magy Onkol 69:297-311, 2025