Az egészségügyben kiterjedten alkalmazott műanyag eszközök és a mű­anyagbontásra képes környezeti baktériumok együttesen felvetik a kérdést: előfordulhatnak-e ilyen kórokozók a klinikumban is? Az alább ismertetett vizsgálatban egy olyan, sebváladékból izolált Pseudomonas aeruginosa törzset azonosítottak, mely a polikaprolakton (PCL) típusú műanyagot bontani képes enzimet termel, sőt, az így keletkező bomlástermékeket szénforrásként használja fel. A műanyagbontó képesség összefüggést mu­tatott a kórokozó biofilmképzésével és virulenciájával, így amellett, hogy a baktérium károsítja a műanyag eszközöket, nehezen kezelhető fertőzé­sekhez is vezethet.

Minél hosszabb ideig tartott a kizárólagos szoptatás, annál alacsonyabb volt az ADHD‑tünetek szintje három, öt és nyolc éves korban.

Nemcsak a tápanyagprofil, hanem a sejtszerkezet megváltozása, az adalékanyagok vagy a csomagolóanyagokból kioldódó anyagok is egészségügyi kockázatot jelenthetnek.

Az izomőssejtek regenerálásán keresztül növelhető az izomerő - ezt egyelőre egér modellszervezetekben sikerült megvalósítani.

A természetes bőrszövet szerkezetéhez hasonló, módosított sejtek által termelt anyag immunreakció kockázat nélkül segíti a sebgyógyulást.

A kezelés a perzisztens baktériumok által okozott, súlyos esetek kezelésében is előrelépést jelenthet.

Ez a megközelítés nem az étvágy csökkentésén, hanem az energiafelhasználás növelésén keresztül fejtheti ki hatását.

Nanokapszulákba csomagolt mitokondriumok adhatnak új reményt a neurodegeneratív betegségek, a többi között a Parkinson-kór kezelésében.

A kezelések hatásossága fokozható a lizoszómák és az SREBP‑1 nevű fehérje célzásával.

Finn és norvég kutatók 11 olyan genetikai régióra bukkantak, amelyek bizonyítottan befolyásolják a bélflórát alkotó baktériumközösséget.