A CHL1‑pozitív fibroblasztok egészséges tüdőben nem fordulnak elő, így potenciális terápiás célpontot jelenthetnek.

A tüdőrákszűrés mára elfogadott módszere az alacsony dózisú CT-szűrés. Ahhoz azonban, hogy a kívánt populációszintű hatást elérjük, a megfelelő radiológiai értékelésen túl pontosan kivitelezett, számos diszciplínát ma­gában foglaló szűrőprogramra van szükség.

A plazmafehérjékből származó sejtspecifikus öregedési órák több szervrendszerre kiterjedő kockázatbecslést tehetnek lehetővé.

Fényvezérelt módszerrel szüntethető meg a tumorok kezelésekkel szemben ellenálló, hibernált állapota - így érzékenyekké tehetők a terápiás beavatkozásokra.

Az ALBANC nanoszenzor nem magát a daganatot detektálja, hanem egy olyan biokémiai jel jelenlétét méri, amely a kóros tüdőszövetben zajló szeneszcencia-folyamatokra utal.

Az új fejlesztés folyamatos adatszolgáltatást nyújt a légúti élettani funkciókról, így a szövődmények jóval korábban felismerhetők és kezelhetők.

A kezelések hatásossága fokozható a lizoszómák és az SREBP‑1 nevű fehérje célzásával.

Az NFR2 gén CRISPR-technológiával történő kiiktatása ismét érzékennyé teheti a tumorokat a karboplatin és paklitaxel kezelésekre.

Egy mesterséges intelligenciát használó rendszer nyolc illékony szerves vegyület egyidejű mérésével jelzi a mellkasi daganatokat.

Az ERBB2 mutációt hordozó NSCLC terápiájában mutatkozott ígéretes gyógyszerjelöltnek a szevabertinib.