A daganatos betegeknél előforduló vénás események kialakulásának rizi­kója magasabb a nem daganatos betegekhez képest. Alábbi írásunkban célunk összefoglalni az említett betegcsoportnál a vénás tromboembólia főbb rizikófaktorait, patomechanizmusát, a megelőzés módszereit, a diag­nosztikai, illetve kezelési lehetőségeket.

A daganatos megbetegedések ismerten fokozzák a trombózishajlamot – mind a vénás, mind az artériás oldalon –, így ez fontos tényező az onkológiai betegek ellátásában. A malignus megbetegedés önmagában független rizikófaktor a vénás tromboembólia (VTE) kialakulására nézve. A malignus betegség mellett jelentkező tromboembóliás szövődmények rontják a prognózist és a túlélést, jelentős morbiditással és mortalitással járnak. A VTE a betegség progressziója után a második leggyakoribb halálok a daganatos megbetegedések között. A daganatok egyik jellemzője a hiperkoagulabilitás, amely mellett a daganatos betegekben a vénás pangás és az endotél sérülése is gyakrabban fennáll, elősegítve a fokozott alvadást. A daganatasszociált trombózis (cancer-associated thrombosis) kezelése gyakran komplex, ezért fontos beazonosítani azokat a betegeket, akiknek előnyük származik a primer tromboprofilaxisból. A daganatasszociált trombózis igen jelentős szövődmény a mindennapi onkológiában. Munkánkban röviden összefoglaltuk az előfordulás gyakoriságát és jellemzőit, a háttérben álló mechanizmusokat, a rizikófaktorokat, klinikai megjelenést, laboratóriumi diagnosztikát, valamint a megelőzés és kezelés lehetőségeit.

Az alábbiakban ismertetett vizsgálatban újonnan antikoagulált, meg­tartott vesefunkciójú, pitvarfibrilláló betegeket követtek nyomon, és 2,5 éves utánkövetéssel vizsgálták a vesefunkció-romlást jellemző pa­ramétereket. Napi 20 mg rivaroxabankezelés mellett – összehasonlítva a warfarinkezeléssel – a kreatininérték duplázódása 37%-kal, a 30%-ot meghaladó eGFR-érték-romlás pedig 24%-kal csökkent.

Ha végigkísérjük az alvadásgátló gyógyszerek „életpályáját” a felfedezésük­től napjaink mindennapi gyakorlatáig, mindenképpen észre kell vennünk, hogy az indikációk fejlődése és új indikációkra történő törzskönyvezésük bizonyos szabályokat követ.

A polycythaemia vera (PV) a három őssejt eredetű mieloid malignus be­tegség egyike. Jellemzője az erythrocytosis, melyet leukocytosis és thrombocytosis is kísérhet. Artériás és vénás vérrögök képződhetnek, a kórkép leukaemiába vagy myelofibrosisba mehet át. A Janus-kináz-2 genetikai mutációja majdnem mindig kimutatható. 

A smouldering myeloma (SMM) tünetmentes, klonális plazmasejtbetegség, mely változatos arányban alakulhat át agresszív myeloma multiplexszé (MM). Az elmúlt években a betegség diagnosztikája, kritériumrendszere és ennélfogva a kezelése is sokat fejlődött, így többek között új diagnosz­tikus elveket dolgoztak ki, új prognosztikai faktorokat ismerhettünk meg.

Súlyos COVID-19 betegségben igen sokszor fordul elő thromboemboliás ese­mény. A kórházi felvételkor detektált coagulopathia – emelkedett D-dimer-és fibrinogénszint, megnyúlt protrombinidő, csökkent plazminogénszint, alacsony trombocitaszám – a halálozás egyértelmű prediktora. Nagyon fontos, hogy a kórházi felvételkor thrombosis-kockázat-becslés történ­jen, melynek alapján megfelelő, sokszor a szokásos dózist meghaladó tromboprofilaxis szükséges kis molekulatömegű heparin formájában. A tromboprofilaxist a hazabocsátást követően is ajánlatos folytatni.

Igen nagy gondot jelent COVID-19 fertőzése során megemelkedett trombózisveszély elhárítása, különösen akkor, ha egyidejűleg a vérzés veszélye is fokozott.

A vénás thromboembolia morbiditása és mortalitása jelentős, számítanunk kell ismétlődésére is. A tromboprofilaxis, illetve a kezelés megválasztásában nagy jelentősége van a thrombosis-hajlam ismeretének. A thrombophilia vizsgála­tának mindig egyénre szabottan kell történnie, hozzátartozhat az örökletes és szerzett véralvadási eltérések laboratóriumi vizsgálata is. Nincs egységes ajánlás arra vonatkozóan, hogy mikor, kiknél és milyen céllal történjenek meg ezek a vizsgálatok. Hogy felesleges elvégzésük, elmulasztásuk vagy téves ér­telmezésük kiküszöbölhető legyen, indokolt, hogy a thrombophilia-szűrés centrumokban történjék. Az alábbiakban összefoglaljuk a főbb thrombophilia-vizsgálatokat, azok indikációit és a belőlük nyerhető információkat.