Cél: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (ŐNB) és a nyirokút-tér­képezés elveit, indikációit, radiofarmakonjait, preoperatív képalkotó és intraoperatív detektálási módszereit, valamint a Szegedi Tudományegyetem Nukleáris Medicina Intézet és Teranosztikus Központjának e téren szerzett tapasztalatait foglaljuk össze.

Módszerek: Összefoglaló közleményünk a vonatkozó EANM/ SNMMI irányelvek, a jelenlegi nemzetközi szakirodalom és saját intézeti adatok alapján készült.

Eredmények: Az ŐNB melanóma, emlőrák, nőgyógyászati, urológiai és fej-nyaki daganatok esetén az onkológiai ellátás elfogadott részévé vált. A limfoszcintigráfia és SPECT/CT fúzió számos indikációban kötelező. A Szegedi Tudományegye­temen 1999-től közel 6000 betegen végeztünk preoperatív izotópos őrszemnyirokcsomó-lokalizálást és intraoperatív gamma-szondával segített őrszemnyirokcsomó-biopsziát.

Következtetések: Az ŐNB multidiszciplináris beavatkozás, amely a nukleáris medicina, a sebészet és a patológia szoros együttműködését igényli. A hibrid nyomjelzők és a multimo­dális intraoperatív detektálás tovább javítják az őrszemnyi­rokcsomók sikeres azonosítási arányát és csökkentik a fals negatív eredmények számá

Nem befolyásolja a vesekövek kezelésének eredményeit, hogy a kezelést megelőzi-e a vizeletmarkerek vizsgálata.

Az új, rendkívül precíz ultrahangos eljárás hatékonyan képes célzottan kezelni a korai prosztatarákot, miközben megőrzi a betegek életminőségét.

Cél: Az urológiai daganatok (uroteliális karcinóma – UC, vesesejtes karcinóma – RCC, prosztatarák – PCa, csírasejtes heredaganatok – TGCT) immunterápiás (IO) fejlődésének át­tekintése, fókuszálva a legújabb vizsgálatokra, kombinációs stratégiákra és a 2025-ös irányelvek üzeneteire.

Módszerek: A 2024–2025-ben publikált randomizált, fázis II–III-as vizsgálatok, nemzetközi irányelvek és biomarker-ve­zérelt megközelítések áttekintése.

Eredmények: UC-ben az enfortumab vedotin+pembrolizumab kombináció áttörést hozott, új elsővonalbeli standarddá vált, míg a fenntartó és adjuváns immunterápiák is megerősödtek. RCC-ben IO–TKI és IO–IO kombinációk hosszú távú túlélési előnyt mutatnak, az IO utáni IO stratégia azonban kérdésesnek bizonyult. PCa-ban az immunterápia hatékonysága főként bi­omarker-vezérelt alcsoportokra (MSI-H/dMMR) korlátozódik, míg TGCT-ben a ciszplatinalapú kezelés maradt standard, az IO-k szerepe további vizsgálatokban kerül értékelésre.

Következtetések: Az immunterápia 2025-re az UC és RCC terápiás bázisává vált, metasztatikus és kuratív kezelések­ben is. PCa és TGCT esetén az immunterápiás lehetőségek kísérleti fázisban maradtak, de a kutatás intenzíven zajlik új kombinációkkal és biomarker-vezérelt stratégiákkal.

Magy Onkol 69:461-470, 2025

Ígéretes eredményeket mutatott a RUTIVAC-1 vizsgálat a húgyhólyagrák kiújulásának prevenciójában.

Az MRI-hez hasonló pontossággal, de sokkal olcsóbban alkalmazható a mikroultrahangos eljárás.

A klinikai vizsgálatok során a diagnosztikai teszt 88,8%-os érzékenységet ért el.

A prosztata (dülmirigy) a férfiak egyik belső nemi szerve, amelynek váladé­ka az ondó részeként táplálja a spermiumokat és elősegíti azok mozgását. Gesztenyeméretű, mirigyes szerv, ami a húgyhólyag alatt, a húgycsövet körülölelve, a végbél előtt helyezkedik el. Gyulladása, duzzadttá, érzéken­nyé válása bármely életkorban előfordulhat, kezelése a betegség típusa és tünetei alapján történik.

A prosztatitisz gyakori előfordulású klinikai szindrómák csoportja, amely­nek négy fő típusa van: akut bakteriális prosztatitisz, krónikus bakteriális prosztatitisz, krónikus prosztatitisz/krónikus kismedencei fájdalom szind­róma és a tünetmentes forma. A bakteriális prosztatitiszek a kórtörténet és a mikrobiológiai vizsgálatok alapján általában diagnosztizálhatók, keze­lésük antibiotikumokkal történik. A prosztatitiszek leggyakoribb formája a krónikus prosztatitisz, más néven krónikus kismedencei fájdalom szind­róma, mely kizárásos diagnózis, és nincs egységes kezelése. A tünetmentes prosztatitisz nem igényel kezelést, és jellemzően más urológiai tünetek miatti kivizsgálás során, incidentális diagnózisként írják le.

A hematológiai sürgősségi állapotok veleszületett vagy szerzett, jellemzően vérzéses vagy véralvadási zavarok, amelyek jelentkezhetnek spontán vér­zéssel, sárgasággal, petechiákkal vagy purpurával. A jelentős morbiditás vagy mortalitás elkerülése érdekében sürgős kezelést igényelnek. A kezdeti kivizsgálásnak tartalmaznia kell a teljes vérkép értékelését.