Az éjszakai izzadást rákérdezés nélkül ritkán említik a betegek. A fokozott éjszakai verejtékezést okozó állapotok közül a leggyakoribbak: menopausa, hangulatzavarok, gastro-oesophagealis reflux betegség, pajzsmirigy-túl­működés és elhízás, de súlyos, életet veszélyeztető betegség is állhat a hát­térben. Ha az anamnézis és a fizikális vizsgálat nem tár fel specifikus okot, az orvos szisztematikus és költséges kivizsgálásra kényszerül.

A SARS-CoV-2 a COVID-19 akut légúti fertőzés kórokozója, zoonotikus ere­detű, jelenleg világjárványt okozó humán koronavírus. A vírus hatékonyan terjed emberről emberre cseppfertőzéssel és közeli kontaktussal.

A mindennapi döntéshozatalban egyre nagyobb szerepet játszanak a „be­tegágy melletti” orvosi laboratóriumi eljárások („point-of-care testing”, POCT). A már elterjedt módszerek (pl. cukor vagy fehérje kimutatása a vi­zeletben) mellett egyre gyakrabban alkalmazzuk az újszerű egykazettás technikákat (gyors diagnosztikus teszt, RDT). A gyors és megbízható kórismézés az infektológiában is lehetővé teszi a célzott terápia kiválasztását. Az olyan teszteljárások, mint az otthoni HIV-teszt, igen fontosak lehetnek a betegek számára. A szenzitivitás és a specificitás technikai korlátai, a min­ta megfelelő kezelése változatlanul kihívást jelentenek. Minden vizsgálati eredményt klinikailag tapasztalt orvosnak kell értékelnie.

Az utazókra leselkedő egészségügyi veszélyek számtalan egyéni és általá­nos tényezőtől függenek, de alapvetően az utazás jellege, a kint tartózkodás hossza és az utazó általános egészségi állapota határozzák meg a rizikót. Általánosságban 6–8 héttel az utazás megkezdése előtt érdemes oltási tanácsadót vagy trópusi betegségekkel foglalkozó szakembert felkeresni a megfelelő oltások beadatása és a gyógyszeres kemoprofilaxis megbeszé­lése érdekében. A trópusi utazás előtti tanácsadás kiterjed a biztonságos étel- és italfogyasztásra, a balesetek és a napégés megakadályozására, a rovarcsípések elleni intézkedésekre.

Az USA járványügyi hivatalának (CDC) becslése szerint évente hat ameri­kaiból egy kap ételmérgezést. A betegség leggyakoribb okai vírusok (pl. norovírus), baktériumok (pl. Salmonella, Escherichia coli, Campylobacter, Listeria) és paraziták (pl. Toxoplasma gondii, Giardia). A végleges diagnózis csak széklettenyésztéssel vagy más, bonyolultabb laboratóriumi vizsgálat­tal állapítható meg. Ételmérgezés gyanújakor az empirikus kezelést már e vizsgálatok eredményének megismerése előtt el kell kezdeni. Az empirikus terápia lényege a tünetek kezelése, a klinikailag dehidrált betegek rehidrálása és antibiotikum adása. Az ételmérgezéseket jelenteni kell a helyi és állami egészségügyi szerveknek.

Autoimmun betegségekben fokozott az akut veseelégtelenség kockáza­ta. Például ANCA asszociált vaszkulitiszben akár a 90%-ot is elérheti az intrarenális akut veseelégtelenség kialakulásának valószínűsége. A jelen­tős mértékű károsodások elkerülésének fontos feltétele a gyors és pontos diagnózis. De mikor kell vaszkulitiszre gondolni? És mi a helyes terápia?

Ha idegen országba utazunk és utazási hasmenést szenvedünk, semmiképp se szedjünk ellenőrizetlenül antibiotikumot, ugyanis ez elősegíti a rezisztens baktérium-törzsek megtelepedését a gyomor-béltraktusban, figyelmeztetnek egy most megjelent közlemény adatai.

A heveny hasmenés hátterében legtöbbször vírusos gasztroenteritisz áll. A gyakran utazók, az egyidejűleg más betegségben vagy ételfertőzésben szen­vedők esetében nagyobb a bakteriális fertőzés valószínűsége. Diagnosztikai vizsgálatokat nagyfokú folyadékvesztés, súlyos általános állapot, elhúzódó láz, véres széklet, immunszuppresszió vagy nozokomiális fertőzés gyanúja indokol. A folyadékveszteség pótlására orális rehidráló kezelést kell indítani a táplálás korai megkezdésével. Véres hasmenés esetén a motilitást csökkentő szerek adá­sa kerülendő. Probiotikumokkal rövidíthető a betegség időtartama. Az antibio­tikumok pl. sigellózis, kampilobakteriózis vagy Clostridium difficile fertőzés ese­tén hatásosak.

Az irritábilis bél szindróma (IBS) a leggyakoribb gasztroenterológiai kórképek egyike. Jellemzői a hasi fájdalom vagy diszkomfortérzés, a székletürítés gyakoriságának és a széklet konzisztenciájának megváltozása, a meteorizmus és a puffadás. Az IBS-ben szenvedő betegeket ellátó szakemberek (háziorvos, gasztroenterológus, pszichoszomatikus betegségek szakorvosa) között nincs teljes egyetértés a klinikai diagnózis felállításának kritériumaiban. 

A WHO szerint világszerte még 2010-ben is egymillió fölött lehetett a malária okozta halálesetek száma. Ha egy beteg trópusi vagy szubtrópusi tartózkodást követően lázról panaszkodik, mindig ki kell zárni a trópusi malária fennállásának lehetőségét.