Az amerikai orvosok több mint a felének 1 millió USD-t meghaladó értékű nettó vagyona van.

Az egészségügy átfogó átalakulás előtt áll, ami alapvetően alakítja át az ellá­tórendszer szerkezetét, működését és a szereplők viselkedését. A technoló­giai fejlődés lesz a változások egyik hajtóereje, de a finanszírozási kényszer átalakítja a biztosítási rendszert és átrendezi a felelősségi viszonyokat is. A gyógyítás egyre inkább kollektív tevékenység lesz, és az Evidence Based Medicine szemléletet kiegészíti az együttműködési kényszer (Cooperation Based Medicine). A gyógyítási tér és az egészségfelelősség kitágul a beteg felé, mindez új alapokra helyezi az orvos-beteg viszonyt. Ebben az írásban – néhol szándékoltan kontúros elrajzolással és szimplifikációval – ezekre a változásokra próbáltam felhívni a figyelmet.

Általános értelemben a felelősség megnyílása mindig valamely jogi norma, jogszabály megszegése, vagy az abban foglalt kötelezettségek nem teljesítésének következménye. Abban az esetben, ha ez a jogszabályszegés vagy mulasztás kár bekövetkeztével is jár, úgy kártérítési felelősségről beszélünk.

Az alapellátás hagyományos, „egy falu – egy orvos – egy praxis” elvű rend­szere nem fenntartható, de ez a modell már nem is korszerű. A változó le­hetőségekhez, szakmai környezethez és igényekhez igazított alapellátás jövőképe nem lehet homogén. Középtávon a csoportpraxis lehet a megha­tározó működési mód, de lesznek szakgondozási praxisok, és tovább élnek a jól működő szólópraxisok is. Az eredményes átalakítás nem „határnapos”, hanem evolutív folyamat, s nem kényszeríti, hanem ösztönzi a szereplőket. Az alapellátási pontok száma szükségszerűen csökkenni fog, ezért „ki kell találni”, hogy mi lesz az ellátórendszer minden településen biztosítandó „bá­zisszolgáltatása”. Az alapellátás átalakítása nem önálló projekt, egy új egész­ségügyi rendszerben kell meghatározni az alapellátás kiemelt szerepét.

A szkizofrénia nem csupán krónikus, hullámzó lefolyású és visszaesésekre hajlamos mentális zavar, hanem nagyon jelentős komorbiditással is jár. A szkizofrén betegek legalább kétharmadának van – gyakran egyidejű­leg egynél több – klinikailag releváns nem pszichiátriai kísérőbetegsége, köztük gyakran metabolikus rendellenessége (hiperlipidémia, csökkent glükóztolerancia, diabétesz stb.).

Neuropsychiat Dis Treatm 2015, május

Heberden 1768-ban leírta az angina pectorist, de a kezelésére „keveset vagy semmit sem” ajánlhatott. Hat évvel később Joseph Priestley felfedezte a nitrogén-monoxidot. Újabban a nitroglicerin és más nitrogénvegyületek az angina hatásos terápiáját jelentik, beleértve a transzdermális alkalmazási módot is.

Az internet az üzleti szektor, a kultúra, a tudományos élet, az élet minden területén egyaránt alapvetővé válik. Nagyon hasznos eszköz lehet, ha okosan használják. Veszélyeivel, kockázataival kevesen gondolnak, tisztában sincsenek vele, nem ismerik. A társadalomnak idejében fel kell ismernie ezeket a problémákat és szorgalmazni a kilábalást belőlük.

Közel másfél éve ért az a megtiszteltetés, hogy prof. dr. Papp Zoltán főszerkesztő úr felkérésére, ennek a lapnak még a korábbi köntösben megjelenő számában, 2012 decemberében írhattam kommentárt egy amerikai szerzőpáros tanulmányához, amely a „Szakmai hibák: beismerés és bocsánatkérés” címmel jelent meg.
A cikk általános, orvosi tevékenységgel kapcsolatos esetek kapcsán vont le következtetéseket arra vonatkozóan, hogy hibás vagy helytelen egészségügyi eljárás bekövetkeztekor mi a helyes magatartás az egészségügyi személyzet részéről, milyen stratégiák alkalmazhatók a helyzet további kezelésére. A mondanivaló lényege nyilvánvalóan az volt, hogyan csökkenthetők, illetve kerülhetők el a kártérítési peres eljárások.

A jog megteremti annak eszközeit, hogy a szponzor − beruházásának védel­me érdekében − a lehető legtágabb körben biztosítsa a szellemi termékeit sa­ját maga számára. A klinikai vizsgálatok összetettsége miatt azonban számos olyan pont van a szerződéses kapcsolati rendszerben, ami komoly akadályo­kat jelenthet a jogaink védelme és érvényesítése területén, ha a megfelelő időben nem vagyunk tekintettel rájuk.

A természetes családtervezési módszerek nem járnak káros mellékhatásokkal. Közéjük tartozik azoknak a biológiai markereknek a megfigyelése, amelyek jelzik, hogy a nő menstruációs ciklusának mely napjain fogamzóképes. Ezek segítségével előre tervezhető a nemi aktus idôpontja, akár el akarja kerülni a pár a terhességet, akár vágyik rá. A módszerek hatásosságának bizonyítékaiként jelenleg csak kontrollcsoport nélküli klinikai vizsgálatok eredményei állnak rendelkezésre. Úgy tűnik, hogy ha e módszereket pontosan alkalmazzák, akkor legalább 95%-ban elkerülhetô a nem kívánt terhesség. Tipikus használat esetén a hatásosság 76% – a motiváció és az elkötelezettség a siker fontos feltétele.