A kardiovaszkuláris kockázat jelenlegi becslése elsősorban a klasszikus rizikótényezőkön alapuló klinikai pontszámokra támaszkodik, ezek azon­ban csak mérsékelt pontossággal képesek megkülönböztetni a magas és alacsony kockázatú egyéneket. Az utóbbi években egyre nagyobb figyel­met kapott a koszorúér-meszesedés mértékét jelző koronáriakalcium-pontszám (CACS) és a koszorúér-CT-angiográfia (CCTA). Jelen közlemény célja, hogy összefoglalja a CACS alkalmazását a lipidszintcsökkentő és a trombocitaaggregáció-gátló terápiák során, továbbá megvizsgálja an­nak lehetőségét, hogy a CCTA a plakkterhelés és a plakkfenotípus részletes jellemzésével miként járulhat hozzá az ateroszklerózis elleni kezelések hatékonyságának monitorozásához.

Spanyol kutatók egy olyan fehérjére bukkantak, amelynek modulálása segítséget nyújt a szívfunkciók megőrzésében.

A cirrhosis szövődményei közül a hepatorenalis szindróma jár a legrosszabb túlélési eséllyel. Már a diagnózis pillanatában korai kezelés bevezetése szük­séges a vesekárosodás egyéb etiológiai tényezőinek kizárását követően. Hepatorenalis szindróma esetén az albumin és terlipressin kombinált alkal­mazása jelenti az elsődleges kezelést, kontraindikációk kizárása és szoros monitorozás mellett.

A szívelégtelenség és a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) egyaránt a mo­dern kor epidémiájának tekinthető, mindkettő nagyon sok beteget érint. A két kórkép együttes fennállása erőteljesen növeli a kedvezőtlen kardio­vaszkuláris kimenetelek kockázatát, ami aláhúzza a két kórállapot közötti összefüggések alapos megismerésének a fontosságát.

Diabetes Care, 2018. április

A szívelégtelenség és a 2-es típusú diabetes mellitus együttes fennállása növeli a ked­vezőtlen kardiovaszkuláris kimenetelek kockázatát, ami aláhúzza a két kórállapot közötti összefüggések alapos megismerésének a fontosságát.

A terhességi magasvérnyomásban javasolt gyógyszerek azonos hatásúak és egyaránt biztonságosak.

A heveny jobbszívfél-elégtelenség kórélettana, a betegek ellátása, sze­mélyre szabott kezelésük irányítása bonyolult feladat. Az elkülönítő és az akut kórismézés alapja a betegágy melletti célzott echokardiográfia. A ke­zelés célja az alapbetegség, illetve a kiváltó tényezők kezelése, kombinálva a hemodinamika egyénileg tervezett, a jobb kamra fennálló működéséhez igazított optimalizálásával.

A jelenség biológiai alapja ismeretlen, de akinek életét nehezíti számos többé-kevésbé hatékony lehetőség közül is választhat megszüntetésére. 

Heberden 1768-ban leírta az angina pectorist, de a kezelésére „keveset vagy semmit sem” ajánlhatott. Hat évvel később Joseph Priestley felfedezte a nitrogén-monoxidot. Újabban a nitroglicerin és más nitrogénvegyületek az angina hatásos terápiáját jelentik, beleértve a transzdermális alkalmazási módot is.

A flavonoidok vérnyomáscsökkentő hatását már korábban számos vizsgálatban bizonyították, a céklalé nitráttartalmának hasonló hatásáról a közelmúlt egyik közleménye számolt be.