Spanyol kutatók egy olyan fehérjére bukkantak, amelynek modulálása segítséget nyújt a szívfunkciók megőrzésében.

A cirrhosis szövődményei közül a hepatorenalis szindróma jár a legrosszabb túlélési eséllyel. Már a diagnózis pillanatában korai kezelés bevezetése szük­séges a vesekárosodás egyéb etiológiai tényezőinek kizárását követően. Hepatorenalis szindróma esetén az albumin és terlipressin kombinált alkal­mazása jelenti az elsődleges kezelést, kontraindikációk kizárása és szoros monitorozás mellett.

A szívelégtelenség és a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) egyaránt a mo­dern kor epidémiájának tekinthető, mindkettő nagyon sok beteget érint. A két kórkép együttes fennállása erőteljesen növeli a kedvezőtlen kardio­vaszkuláris kimenetelek kockázatát, ami aláhúzza a két kórállapot közötti összefüggések alapos megismerésének a fontosságát.

Diabetes Care, 2018. április

A szívelégtelenség és a 2-es típusú diabetes mellitus együttes fennállása növeli a ked­vezőtlen kardiovaszkuláris kimenetelek kockázatát, ami aláhúzza a két kórállapot közötti összefüggések alapos megismerésének a fontosságát.

A terhességi magasvérnyomásban javasolt gyógyszerek azonos hatásúak és egyaránt biztonságosak.

A heveny jobbszívfél-elégtelenség kórélettana, a betegek ellátása, sze­mélyre szabott kezelésük irányítása bonyolult feladat. Az elkülönítő és az akut kórismézés alapja a betegágy melletti célzott echokardiográfia. A ke­zelés célja az alapbetegség, illetve a kiváltó tényezők kezelése, kombinálva a hemodinamika egyénileg tervezett, a jobb kamra fennálló működéséhez igazított optimalizálásával.

A jelenség biológiai alapja ismeretlen, de akinek életét nehezíti számos többé-kevésbé hatékony lehetőség közül is választhat megszüntetésére. 

Heberden 1768-ban leírta az angina pectorist, de a kezelésére „keveset vagy semmit sem” ajánlhatott. Hat évvel később Joseph Priestley felfedezte a nitrogén-monoxidot. Újabban a nitroglicerin és más nitrogénvegyületek az angina hatásos terápiáját jelentik, beleértve a transzdermális alkalmazási módot is.

A flavonoidok vérnyomáscsökkentő hatását már korábban számos vizsgálatban bizonyították, a céklalé nitráttartalmának hasonló hatásáról a közelmúlt egyik közleménye számolt be.  

A pulmonális artériás hipertónia (PAH) mai kezelése más-más támadáspontú készítményekkel nagy előrelépés a 10 évvel ezelőtti lehetőségekhez képest. Metaanalízis igazolja a szerek túlélést javító hatását. A PAH továbbra is súlyos, progresszív kórkép alacsony túléléssel, de a három alapvető gyógyszerosztály mindegyike tartogat új szereket a közeljövőre. A számos új készítmény mutatja, hogy jelentős kutatások zajlanak a pulmonális hipertónia területén, s hogy ez a kutatómunka eddig feltárat­lan tudományos információkkal és a betegek jobb kezelésével kecsegtet.