Terhességi magasvérnyomás
A terhességi magasvérnyomásban javasolt gyógyszerek azonos hatásúak és egyaránt biztonságosak.
A Royal College of Obstetricians and Gynecologists és az American College of Obstetrics and Gyenocology (ACOG) 3 gyógyszert: a labetalolt, a nifedipint és a hidralazint javasolja terhességi magasvérnyomás első választású kezelésére.
Egy újonnan megjelent tanulmány szerint az említett három szer azonos hatású súlyos terhességi magasvérnyomásban, és biztonságossági profiljukban is csak elhanyagolható eltérések mutathatók ki.
Terhességi magasvérnyomásnak nevezzük, ha a várandós szisztolés vérnyomása (SBP) ≥140 Hgmm és/vagy a diasztolés vérnyomása (DBP) ≥ 90 Hgmm. Súlyos magasvérnyomásról van szó, ha a szisztolés nyomás ≥160 Hgmm és/vagy a diasztolés vérnyomás ≥110 Hgmm. A terhességi magasvérnyomást általában kategóriákba szokták sorolni: krónikus magasvérnyomás (a terhesség előtt már 20 héttel fennáll), terhességi magasvérnyomás (a 20. hét után jelentkezik), preeklampszia (szervi károsodással társult magasvérnyomás). A terhességi magasvérnyomás prevalenciája 3,6% és 9,1% között mozog, a preeklampszia prevalenciája általában 1,4%-4%. A preeklampsziában szenvedő terhes asszonyoknál magas a kockázat a veseelégtelenség, a májelégtelenség, a stroke kialakulására, de perinatális halálozás is előfordul. A magasvérnyomásos krízis csak az esetek mintegy 1-2%-ában következik be. A terhességi magasvérnyomásos esetek kezelésekor a 140-150 Hgmm szisztolés és a 90-100 Hgmm diasztolés értékeket kell megcélozni. A súlyos esetek parenterális kezelésének megindítása előtt próbálkozni kell orálisan adagolható antihipertenzív gyógyszerekkel. A labetalol, a nifedipin és a hidralazin a leggyakrabban használt gyógyszerek. Bár évtizedek óta használják ezeket, mégsem készült fej-fej melletti összehasonlítás a gyógyszerek hatásosságáról, biztonságosságáról, a Cochrane összefoglaló pedig nem ad egyértelmű választ a kérdésekre, ezért a szerzők korábbi vizsgálatok meta-analízisével próbálnak válaszokat kapni a nyitott kérdésekre.
Dr. Kannan Sridharan és Dr. Reginald Sequeira (Arabian Gulf University in Manama, Bajhrain) a British Journal of Clinical Pharmacology-ben 2018. júliusában megjelent dolgozatukban 326 vizsgálatot néztek át, melyek közül végül csak 32 vizsgálat volt alkalmas az elemzésre (3236 beteg). A magasvérnyomásban adott közvetlen hatású vazodilatátorok, szimpatolitikumok, kalcium-csatorna blokkolók, prosztaglandin analógok, centrálisan ható vérnyomáscsökkentők, ACE-gátlók, és kombinált készítmények közül a várandósoknak adott szerek közül legtöbbször a hidralazint vagy a nifedipint hasonlították a labetalolhoz. A kívánt vérnyomásértéket gyakorlatilag ugyanannyi beteg érte el az alkalmazott gyógyszertől függetlenül. A diazoxid, a nicardipin, a nifedipin/celastrol, a nifedipin/D-vitamin, a nifedipin/resveratrol és a glicerin trinitrát kezeléssel gyorsabban volt elérhető a megcélzott vérnyomásérték, mint a hidralazin kezeléssel, ugyanakkor a célérték eléréséhez a nifedipin kisebb dózisa is elegendő volt. A glicerin trinitrát a hidralazinhoz képest kevesebb tachycardiával járt, a labetalol pedig kevesebb palpitációt okozott. A nifedipin jobb volt a hidralazinnál, ha a célértéket 160/110 Hgmm alatt adták meg.
Nem volt szignifikáns különbség az anyai, vagy a magzati biztonságosságban, de más gyógyszerek megítélésére a bizonyítékok nem voltak elégségesek. A szerzők következtetése szerint „a labetalol, a hidralazin és a nifedipin klinikailag ekvivalens. A klinikusok bármelyiket választhatják, bár az evidenciák minősége csak a nifedipin és a hidralazin összehasonlításban közepes minőségű, a többiben alacsony.”
Dr. Edward Wells (UT Southwestern Medical Center) a dolgozathoz fűzött kommentárjában a saját, parklandi kórházuk (University of Texas) gyakorlatát ismertette, mely az ACOG irányelveit követi: három vérnyomácsökkentő kezelést használnak súlyos terhességi magasvérnyomás esetén antepartum és postpartum is: i.v. hidralazint, i.v. lebatelolt és p.os nifedipint. Az USA-ban egyébként a hidralazin a leggyakrabban használt vérnyomáscsökkentő ebben az indikációban. Első választású kezelésként labetalolt, ha a terhes anya tachycard, vagy hidralazin által kiváltott reflex tachycardia vagy tachyphilaxis áll fenn. Orális, azonnali kibocsájtású nifedipint akkor adnak, ha betegnek rossz a vénája, vagy ha a hidralazinból, vagy a labetalolból többszöri adagra van szüksége. „Mindegyik szernek eltérő a hatásmechanizmusa, más a hatáskezdete, hatásának hossza és máskor van a hatás csúcsértéke, mellékhatásaik különböznek, ezért ezek számbavétele mindenképp fontos a kezelés megkezdése előtt.”
Forrás:
