Acetil-szalicilsavval a preeclampsia ellen
A közelmúltban hozta a New England Journal Medicine azt a cikket, mely egyértelmű bizonyítékot talált az acetil-szalicilsav (innentől ASA) preeclampsiát megelőző hatására. A vizsgálat, melynek szerzői a King’s College és az exeteri egyetem neves előadói voltak azt találták, hogy az egyszeri, 150 mg-os dózisban szedett ASA 62%-kal csökkenti a preeclampsia kialakulási esélyét. Ez a koraszülési ráta mellett az anyai és magzati mortalitást is jelentősen csökkenti.
A preeclampsia a terhességek 2%-ában jelentkezik. Egyes adatok szerint ennél jóval gyakrabban, a terhességek közel 6%-ában van jelen. Ennek oka, hogy a kór sokszor nehezen észrevehető, enyhe tünetekkel zajlik. A betegség leginkább a 2. trimeszterben, a 20. hét körül kezdődik. A preeclampsia rizikófaktorai között az elhízás, a cukorbetegség, a hypertónia, a vesebetegség és a korábban már átélt preeclampsia szerepelnek. Fenti kondíciók jelentősen emelik a betegség megjelenési esélyét. A preeclampsia egy betegségcsoport, minek közös jellemzője a rapidan kialakuló magasvérnyomás és proteinuria. Magzati oldalon véráramlási zavarral kell számolni, minek folyományaként az embrió nem jut elegendő oxigénhez és tápanyaghoz. Következménye lehet az alacsony születési súly vagy éppen a koraszülés. Súlyos esetekben görcstevékenységgel és egyes szervi elégtelenségekkel társult kórforma, eclampsia jöhet létre. Az eclampsia életveszélyes mind az anyára, mind a magzatra nézve. Újabb adatok szerint a preeclampsia tehető felelőssé a legtöbb anyai és magzati halálesetért. Becslések szerint világszerte, éves szinten 76 000 anya és közel 500 000 újszülött veszíti életét a betegség miatt.
Korábban már történtek vizsgálatok az ASA preeclampsiát megelőző szerepéről. Az elmúlt évek vizsgálati eredményeit áttekintve (több, mint 30 ilyen volt) azt lehet mondani, hogy napi 50-150mg ASA 10%-kal képes csökkenteni a betegség incidenciáját. Az adatok nem voltak egységesek a kezelés megkezdésének idejéről. Egyes szerzők a 16. hetet tartották vízválasztónak. Az ez előtt megkezdett ASA szedést látták a leghatékonyabbnak a magzati károsodás elkerülésének érdekében. A 16. hét után indított ASA-nak ellentmondásos eredményei születtek. Aktuálisan nincsenek ajánlások az ASA szedéséhez terhességben. A WHO a 20. hetet megelőzően ajánl meg nem határozott dózisú ASA-t a veszélyeztetett terheseknek. Az Amerikai Szülész-Nőgyógyász Társaság ajánlása szintén konkrétumok nélkül tesz javaslatot acetil-szalicilsav szedésre.
Angol kutatók multicentrikus (13 országban lebonyolított), kettős vak, placebo kontrollált vizsgálatukba összesen 1776 kismamát vontak be, akiknél eleve nagy esély volt preeclampsia kialakulására. Beválasztás előtt rizikóbecslés történt a fent leírt kockázati tényezők figyelembe vételével és azok kiterjesztésével. Felmérték az összes kockázati faktort, beleértve a családi és terhességi anamnézist, a testsúlyt és a vérnyomást, regisztrálták a fennálló cukorbetegséget, mérték az artéria uterina pulzációs indexét. Ezen felül biomarkereket is meghatároztak: a terhesség-asszociált plazma protein A-t és a placenta növekedési faktort. A vizsgálat két karján ASA-t ill. placebot kaptak a várandósok. ASA-ból 1x150 mg-ot szedettek a kismamákkal, melyet valahol a 11. és a 14. terhességi hét között indítottak. A gyógyszert egészen a 36. hétig kellett bevenni. Végeredmények szerint az ASA karon az esetek 1,6%-ában jelentkezett a preeclampsia, míg a plecebo karon 4,3%-ban. Az eredmények azt támogatják, hogy a veszélyeztetett terheseknek rutinszerűen adjanak acetil-szalicilsavat.
Nicolaides és Wright vizsgálatszervező professzorok kommentárja: „nagyjából az elmúlt 10 évben meg tudtuk határozni azokat a kockázati tényezőket, melyek a preeclampsiára hajlamosítanak. Ezek alapján választottuk ki a kismamákat vizsgálatunkhoz. Kutatásunk a nagy esetszámnak köszönhetően egyértelműen bizonyítja, hogy az ASA hatékony a preeclampsia megelőzésében. Azt már az első trimesztertől fogva szedetni kell a veszélyeztetett kismamákkal. Konkrét ajánlásunk segítségével remélhetőleg meg fogjuk tudjuk változtatni a klinikai gyakorlatot.”
Forrás: Science Daily
