Terhesség alatti stroke kockázata preeclampsiában
A húgyúti fertőzések, a magasvérnyomás, a vérzékenység és a fokozott véralvadás fokozzák a terhesség kapcsán kialakuló stroke kockázatot preeclampsiában szenvedő nők körében.
A preeclampsia a terhes nőket érintő, magasvérnyomással járó rendellenesség, mely nem egészen ismert mechanizmusokon alapul. Preeclampsia mellett fokozott a stroke kockázat mind a terhesség során, mind a szülést követően, azonban míg a preeclampsia az összes terhesség mintegy 3-8%-ában fordul elő, a terhességgel összefüggő stroke igen ritkán jelentkezik.
Egy nemrégiben megjelent tanulmány azt tűzte ki célul, hogy olyan rizikófaktorokat azonosítson, melyek felhívhatják a figyelmet a lappangó preeclampsiára és melyek ismeretében a betegség megelőzhető, vagy kezelhető lehet, valamint amelyek ismerete segíthet a súlyos következmények elkerülésében. Miller kutatócsoportjának eredményeit a Stroke folyóirat tette közzé, melyben arról olvashatunk, hogy preeclampsia mellett gyakrabban alakul ki stroke, amennyiben a várandósnak húgyúti fertőzése, magas vérnyomása és vérzékenysége, vagy fokozott véralvadásra való hajlama van.
A tudóscsoport tanulmányában 2003 és 2012 között New York államban közel 90000 preeclampsiában szenvedő várandóst azonosított, akik közül 197 nő esetében rögzítettek terhességgel összefüggő szélütést. Utóbbi betegcsoportra jellemző volt, hogy esetükben hétszer nagyobb valószínűséggel alakult ki súlyos preeclampsia vagy eclampsia, valamint körükben a preeclampsia kialakulását megelőzően közel háromszor gyakrabban fordult elő fertőzés, magas vérnyomás, vagy véralvadási zavar (beleértve a jelentős vérzést is). A húgyúti fertőzések gyakorisága ebben a betegcsoportban azért is jelentős adat, mert ezek nem pusztán kezelhető, de meg is előzhető fertőzések.
Mivel beteganyaguk adatai szerint a stroke-on átesett preeclampsiában szenvedő nők körében a szélütés leggyakrabban szülés után, hazautazást követően alakult ki és több mint minden 10. eset halálos kimenetelű volt, a szerzők fontosnak tartják a preeclampsiában szenvedő nők körében, hogy mindennemű neurológiai tünetet kellőképpen komolyan vegyenek, a szülést követő időszakban is.
Miller szerint az elemzett adatok ugyan nem minden esetben szolgáltak elegendő részletességgel ahhoz, hogy azokból egyértelmű következtetések legyenek levonhatók, mindenképpen elegendőek ahhoz, hogy a későbbi kutatások elméleti hátterét megalapozzák és felhívják a figyelmet ezen tünetek és betegségek kiemelt fontosságára preeclampsiában szenvedő várandós nők esetében.
Forrás: Medical News Today
