A vizsgálatok szerint szoros összefüggés van a szérum húgysavszintje és a szív- és érrendszeri betegségek, azaz a hypertonia, az elhízás, a 2-es tí­pusú diabetes, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a stroke és a krónikus vesebetegség között nemcsak hyperuricaemia esetén, hanem már a magas normális húgysavszint (300–360 μmol/l) esetében is. A hazai konszenzus­ajánlás szerint a szérum húgysavszintjének meghatározása és rendszeres ellenőrzése javasolt a fokozott cardiovascularis kockázatú személyek ese­tében. Tünetmentes hyperuricaemia esetén indokolt a cardiovascularis és renalis társbetegségek irányában történő szűrés.

A glioxilsavat tartalmazó hajkiegyenesítő termékek használata a kalcium-oxalát kristályok vesében történő felhalmozódása miatt növeli az akut veseelégtelenség kockázatát

Egy új tanulmány meglepő módon arról számolt be, hogy a hipogonadizmusban szenvedő idősebb férfiak tesztoszteronkezelése növeli a csonttörések gyakoriságát.

A RAS-gátló készítmények (ACE-gátlók, ARB-k) a krónikus vesebetegek komplex vesevédő kezelésének alapvető fontosságú gyógyszerei. Súlyos krónikus vesebetegségben vagy heveny vesekárosodás lezajlását követően – félve GFR-csökkentő hatásuktól – ugyanakkor gyakran tartósan kikerül­nek a betegek terápiájából. A jelen összefoglaló az elmúlt évek új eredmé­nyeinek figyelembevételével röviden áttekinti a RAS-gátló készítmények vesebetegeknél történő alkalmazásának kérdéskörét.

A krónikus vesebetegségben szenvedő cukorbetegek kezelésének ma már a vesebetegség progressziójának lassítása és a kardiovaszkuláris kockázat csökkentése is ugyanolyan fontos pillére, mint a vércukorkontroll. A cikk a klinikai gyakorlatban történt változásokat és a terápiás újdonságokat veszi sorra. Diabeteses vesebetegségben a gyógyszeres beavatkozás mel­lett az életmód-változtatás is kulcsfontosságú. A növényi alapú, sószegény diétát legjobb komplex táplálkozási tanácsadás keretében kialakítani.

Egyes adatok szerint a vizelet- és vérvizsgálatok során kimutatható bizonyos biomarkerek segíthetnek a krónikus vesebetegség progressziójának előrejelzésében.

A krónikus vesekárosodás kialakulásának megelőzése, a progresszió lassítá­sa, a szövődmények időben történő felismerése és kezelése a legfontosabb célkitűzések a nefrológiai gondozásban. A krónikus vesekárosodáshoz társuló megemelt kardiovaszkuláris halálozási kockázatban kulcsfontos­ságú a másodlagos mellékpajzsmirigy túlműködése és a hiperfoszfatémia. A megemelkedett szérumfoszfátszintet diétával nem mindig sikerül a króni­kus vesekárosodás stádiumának megfelelően a javasolt szintre csökkenteni, így nagyon gyakran orális foszfátkötő alkalmazása merül fel, mely célból számos új típusú orális készítményt fejlesztettek ki.

Az FDA engedélyezte az adagraszib alkalmazását KRA-mutáns nem-kissejtes tüdőrák kezelésére: a szotoraszib után ez a második szer a KRAS-mutáció terápiájában.

A cink rendkívül fontos szerepet játszik szervezetünkben, különösen im­munrendszerünk számára kritikus nyomelem. Az őszi-téli időszak bekö­szöntével a megfelelő cinkellátottság szerepe felértékelődhet.

Az akut vesekárosodás (AVK) évente hozzávetőleg 13,3 millió embert érint, így világszerte ez a betegség az egészségügyi rendszereket terhelő egyik legnagyobb kihívás. Célzott oki terápia nem áll rendelkezésre, mivel a kór­kép gyakran multifaktoriális eredetű, és összetett patofiziológiai folyama­tok állnak a hátterében. A jelenlegi vizsgálatok a betegség progressziójára fókuszálnak, és már mutatkozik remény, hogy a közeljövőben célzott ke­zelési módszerek is elérhetővé válnak.