Vesebetegek hiperlaktatémiája
Az akut vesekárosodásban szenvedő, vesepótló kezelésben (RRT) részesülő betegek intenzív osztályra való felvételkor a 4 mmol/l-nél magasabb szérumlaktát-szintek növelik a 60 napos halálozás kockázatát.
Robert Ekart és munkatársai (University Medical Centre Maribor, Maribor, Szlovénia) a BMC Nephrology című folyóiratban 2025. április 30-án online megjelent 4 éves retrospektív vizsgálatukban azt keresték, hogy a szérumlaktát-szintek milyen hatással vannak az intenzív osztályra való felvételkor vesepótló kezelésben (RRT) részesülő akut vesekárosodásban (AKI) szenvedő, kritikus állapotú betegek halálozására.
A vizsgálatba 154 olyan 3. stádiumú AKI-s beteget vontak be (átlagéletkor 62,8 év, 30,5% nő), akik vesepótló kezelésben részesültek, és az intenzív osztályra való felvételkor megmérték szérumlaktát-szintjüket. A legtöbb beteg (81,2%) folyamatos vesepótló kezelésben részesült, és a betegek 18,8%-a kapott intermittáló hemodialízist.
A hiperlaktatémiát az intenzív osztályra való felvételkor 4 mmol/l feletti szérumlaktát-szintként definiálták; 56 betegnél (36,4%) volt akut hiperlaktatémia az intenzív osztályra való felvétel előtt.
A demográfiai, komorbiditási és laboratóriumi adatokat az elektronikus kórházi adatbázisokból és a kórlapokból gyűjtötték; a betegség súlyosságát az APACHE II (Acute Physiologic Assessment and Chronic Health Evaluation) pontszám, a SOFA (Sepsis-related Organ Failure Assessment) pontszám és a Charlson Comorbidity Index (CCI) segítségével értékelték.
Az intenzív osztályra való felvétel utáni 60 napos megfigyelési időszak alatt 118 beteg (76,6%) halt meg, a legtöbb haláleset (70,1%) az intenzív osztályon történő kezelés alatt következett be; az intenzív osztályon való tartózkodás átlagos hossza 15,7 nap volt.
Az elhúnyt betegek idősebbek voltak (P < 0,001), nagyobb valószínűséggel szenvedtek szívelégtelenségben (P = 0,01), és az intenzív osztályra való felvételkor súlyosabb volt a betegségük (átlagos CCI 3,7; P < 0,001); azonban a SOFA és APACHE II pontszámok tekintetében nem volt szignifikáns különbség a túlélők és a nem túlélők között.
A 60 napos túlélési arány szignifikánsan alacsonyabb volt a hiperlaktatémiás betegeknél (P = .032). Az életkor (kockázati arány [HR], 1,023; P = 0,048) és a szérumlaktát-szint (HR, 1,065; P = 0,033) a halálozás független prediktora volt ebben a vizsgálatban.
„A jelenlegi ajánlás a szérumlaktát mérését az intenzív osztályon való tartózkodás során több alkalommal javasolják: a felvételkor, az RRT megkezdése előtt, valamint rendszeresen az RRT alatt és után” - írták a szerzők.
A vizsgálat legfőbb korlátozó tényezője a kis mintanagyság és az egyközpontú tervezés volt. Emellett a vizsgálatból hiányzott a szérumlaktát-szintek sorozatos méréseinek elemzése az RRT megkezdése előtt és után a kórházból való távozásig vagy a beteg haláláig, vagy a 60 napos megfigyelési időszak végéig.
Forrás:
Hyperlactatemia in critically ill patients with acute kidney injury treated with renal replacement therapy in the intensive care unit https://bmcnephrol.biomedcentral.com/articles/10.1186/s12882-025-04149-5
