Emlőrákban az olaparib különösen, áttétes betegség első vonalú kezeléseként hosszú távú túlélési előnyt biztosít a szokásos kemoterápiákhoz képest.

Az FDA február 3-án jóváhagyta a sacituzumab govitecant nem reszekálható, lokálisan előrehaladott vagy HR+, HER2-negatív emlőrákban szenvedő betegek kezelésére.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a tripla negatív emlőrák kezelésére szolgáló Trodelvy (szacituzumab govitekán) készítményt.

A kissejtes tüdőrák a tüdő rosszindulatú megbetegedéseinek 10–15%-át teszi ki. Az első vonalas gyógyszeres terápiában több mint harminc éve nincs előrelépés, a platina–etopozid kezelés a standard. Két fontos, lezá­rult harmadik fázisú klinikai vizsgálat is igazolta előrehaladott stádiumú betegség esetén azt, hogy az immunterápia kombinálása a hagyományos platina–etopozid kezeléssel egyértelmű terápiás előnnyel jár (IMpower133, CASPIAN), összevetve a standard kemoterápiás metódussal első terápiás vonalban. Az IMpower133-as vizsgálat részletes ismertetésével a már be­fogadott indikációval rendelkező PD-L1-inhibitor atezolizumabkezelés hatékonysági analízisére fókuszálunk.

Az FDA 2018. október 16-án engedélyezte az előrehaladott BCRA-pozitív mellrák kezelésére a Talzenna tablettát. A készítmény szedésére alkalmas betegeket egy szintén engedélyezett diagnosztikai eszközzel választják ki.

BRCA-mutáns emlőrákok kezelésében már több PARP-gátlóval értek el jó eredményeket, egy mostani közlemény pedig a talazoparib hatásosságáról számolt be. 

Az igen kedvezőtlen klinikai lefolyást mutató nyálmirigydaganat, az adenoid cysticus carcinoma új potenciális terápiás célpontjai az elváltozás őssejt populációi lehetnek.

A nivolumab PD-1 immunellenőrzőpont-gátló molekula: humán IgG4 anti­test, amely megszakítva a PD-1 mediálta jelátvitelt, segíti az immunrendszer tumorellenes aktivitásának kialakulását, érvényesülését. A jelen közlemény a gyógyszer hatásosságát és biztonságosságát mutatja be két különösen rossz prognózisú betegcsoportra vonatkozóan: korábbi platina alapú ke­moterápia alatt vagy után progrediáló, előrehaladott laphámsejtes, illetve nem laphámsejtes NSCLC-ben. A nivolumab mind laphámsejtes, mind nem laphámsejtes NSCLC-ben szignifikánsan hosszabb teljes túlélést biztosított, mint a docetaxel, lényegesen kevesebb súlyos nem kívánt hatás mellett.

A myeloma multiplex (MM) a B-limfociták időskorban nem ritka malignus betegsége. A kiújuló, progrediáló vagy refrakter MM új betegellátási elveit az illetékes német munkacsoport 2003 és 2013 között publikált kutatások alapján dolgozta ki. A 75 évesnél fiatalabb, jó általános állapotú betegeket általában nagy dózisú kemoterápiában és autológ őssejt-transzplantációban kell részesíteni. 

A molekuláris genetikai ismeretek bővülésével a daganatok célzott kezelése a mindennapi gyógyító tevékenység részévé vált. Az emlődaganatok kezelésében is rendelkezünk célzottan ható molekulákkal, de új hatékony szerekre mégis égető szükség van, mert egyrészről vannak olyan betegcsoportok, akiknél nem rendelkezünk igazoltan hatékony célzott kezeléssel, másrészről a már meglévő célzott kezelések eredményeit is javíthatja, ha több támadásponton, több jelátviteli úton avatkozunk be a daganat működésébe. Az everolimus egy olyan célzottan ható molekula, mely több vizsgálatban is hatékonynak és előnyösnek mutatkozott, és hormonreceptor pozitív emlődaganatok kezelésére törzskönyvezésre is került. A jelen közlemény az emlőtumorokkal kapcsolatban publikált everolimusvizsgálatok adatait foglalja össze. Jelenleg két fázis 3 vizsgálat eredményei állnak rendelkezésre. A BOLERO-2 vizsgálatban önmagában adott exemestant hasonlították össze az everolimusszal kombinált kezeléssel, míg a BOLERO-3 vizsgálatban a trastuzumab és vinorelbin mellett alkalmazott everolimus hatását elemezték. Mindkét vizsgálatban a progressziómentes túlélés szignifikánsan hosszabb volt a kombinációs karokon. A BOLERO-2 vizsgálatban már teljes túlélési eredményekkel is rendelkezünk, amely másodlagos végpont volt. A vizsgálati karon elért 4,4 hónapos előny klinikailag releváns, de a statisztikai szignifikanciaszintet nem érte el. Egyelőre nem rendelkezünk olyan biomarkerrel, amely segítségével az everolimusra érzékeny daganatok csoportja meghatározható lenne, az ezt célzó transzlációs vizsgálatok folyamatban vannak. Magyar Onkológia 58:128–132, 2014

Kulcsszavak: emlődaganat, célzott kezelés, everolimus