A temporomandibuláris fájdalom és diszfunkció elsősorban a rágóizmokat és az állkapocsízületeket érintő multietiológiájú kórkép, melynek vezető tünete az arcfájdalom (lokális myalgia, myofasciális fájdalom, arthralgia, vagy ezek kombinációja), az állkapocs mozgástartományának megváltozá­sa és az ízületi hangjelenségek. A kórkép kezelésének alapelvei jelentősen megváltoztak az elmúlt évtizedek során. Összefoglalónkban a korszerű, betegközpontú, multidiszciplináris megközelítés szerinti terápiás lehető­ségeket mutatjuk be.

Az Oncoformer nevű eszköz egészségügyi adatokból és mellkasröntgen‑felvételekből tanul.

A hagyományos immunhisztokémiai módszerek valószínűleg alábecsülték a tau‑patológia mértékét.

Az új modell az élettani adatokat bőrre helyezett, nem invazív szenzorokból származó jelek alapján értékeli.

Az új módszer nem a huntingtin gén teljes kikapcsolását végzi, hanem csak egy pontszerű módosítást végez.

A csonttörések jelentős része már korai jelzés lehet az oszteoporózis fennállására.

A vizsgálatok arra utalnak, hogy a Sjögren‑szindrómának legalább két immunológiailag elkülöníthető típusa létezik.

Az édesítőszerek közvetlenül befolyásolhatják a bélmikrobiom működését, és hatásuk más vegyületekkel együtt jelentősen módosulhat.

Tartós fogyasztása állati modellszervezetekben vastagbélgyulladást, a bélmikrobiom összetételének módosulását és a bélbarrier integritásának romlását idézte elő.

Napi 800 gramm körüli zöldség-gyümölcs fogyasztása akár huszonnyolc százalékkal mérsékelheti a szív-érrendszeri betegségek előfordulását.