Tanulmányunkban hazai és nemzetközi kontextusban vizsgáltuk a klinikai gyakor­latban alkalmazott kontrasztanyagos eljárások típusait, elemeztük a különböző eljárások előnyeit, hátrányait, felmértük a kockázatok körét, az azonosított koc­kázatokat alapul véve becslést adtunk az egyes kontrasztanyagos beavatkozások járulékos költségeire. Részletesen vizsgáltuk az előre töltött, egyszer használatos injekció formában adott, illetve a hagyományos, többször használatos alkalmazási móddal történő eljárások ráfordításigényét, az alkalmazások klinikai hasznait, a kri­tikus eljárások körét nemzetközi publikációk és esettanulmányok számbavételével.

A primer mellékvesekéreg-elégtelenség okai közül az autoimmun mellék­vesekéreg-gyulladás a leggyakoribb. A következmény a glükokortikoidok, a mineralokortikoidok és a mellékvesében képződő androgének hiánya. Fon­tos, hogy gondoljunk a betegség lehetőségére és felismerjük az életveszélyes Addison-krízist, figyeljünk az azt megelőző enyhe tünetekre is. Ha felmerül a gya­nú, cosyntropin stimulációs teszttel igazolhatjuk a diagnózist. A primer mellékvese­kéreg-elégtelenség kezelése a glükokortikoidok és a mineralokortikoidok pótlását jelenti. Az autoimmun mellékvesekéreg gyulladáshoz sokszor egyéb autoimmun gyulladás is társul.

A patológiai diagnosztika az elmúlt 20 évben hatalmas változásokon ment keresztül, aminek alapja részben a tech­nológia korszerűsödése, valamint az informatika eredményeinek beépülé­se, másrészt és döntően a molekuláris medicina kifejlődése. A korábbi diag­nosztikus patológia mára további ágak­kal gyarapodott, mint a prognosztikus és prediktív patológia. Ezek eredménye­ként a patológus egyre inkább a korsze­rű betegellátó tevékenység meghatáro­zó szereplője, a betegség diagnózisának felállításától annak kezelésén át a beteg haláláig. Amennyiben ennek felismerése a szükséges humán és anyagi erőforrá­sok biztosításához vezet, ez multiplikátor hatása révén ma már kihatással van a be­tegellátó tevékenység egész folyamatára.

Az elmúlt húsz év bebizonyította, hogy az élő kórokozók okozta betegségek elleni küzdelem kétségtelen eredmé­nyei ellenére a járványos betegségek nem tűntek el. A HIV/AIDS felbukka­nása szemléletváltozást eredménye­zett, egyértelművé téve, hogy a fertőző betegségek leküzdése globális fel­adat. Az „egy a világ – egy az egész­ség” gondolatának megszületését az a felismerés motiválta, hogy a világon felbukkanó járványok többsége az ál­latvilágból származik. Az antimikrobás szerek fejlesztése leállt, a multidrug- és pánrezisztens kórokozók terjedésének megakadályozásában pedig a megelő­zésre helyeződött a hangsúly. A járvá­nyos betegségek elleni küzdelemben a védőoltások fejlesztése jelenti az elő­relépést. Más problémákat kell megol­dani az egészségügyi ellátással kapcsolatos és másokat a klímaváltozással, a természeti katasztrófákkal és a fegy­veres konfliktusokkal összefüggő fertő­zések esetén.

Bizonyítékon alapuló válasz
Nincs bizonyíték arra, hogy tünetekkel kísért hepatitisz C vírusfertőzésben (HCV-fertőzés) lenne haszna a hepatocelluláris karcinóma szűrésének (ajánlás ereje: C, szisztematikus áttekintéseken és esetsorozatokon alapul). Sem a szérum AFP-szintjének meghatározása, sem a képalkotó vizsgálatok nem tekinthetők ideális szűrővizsgálati módszernek. A hepatocelluláris karcinóma szűrése történhet a szérum AFP szintjének mérésével vagy ultrahangvizsgálattal, a két módszer érzékenysége és fajlagossága hasonló. A CT és az MRI javítja a szűrés érzékenységét, alkalmazásukat azonban a költségek és a hozzáférhetőség korlátozza (ajánlás ereje: C, retrospektív esetsorozatokon alapul). Az AFP-szűrés és az ultrahangvizsgálat egyidejű alkalmazása javítja az érzékenységet, a fajlagosságot viszont kedvezőtlenül befolyásolja.

A kóroktanilag heterogén glomerulonefritiszek definitív diagnózisa vesebiopsziával állítható fel. A primer és szekunder formák megkülönböztetésének nagy klinikai jelentősége van, mert a legtöbb szekunder glomerulonefritisz gyógyítható a kiváltó ok kezelésével. Az optimális kezelés kiindulópontja az adott beteg egyéni prognózisa. Optimális „szupportív” terápiával – a vérnyomás beállításával, a proteinúria csökkentésével, a dohányzás elhagyásával és étrendi előírások érvényesítésével – a vesefunkció romlása lassítható, esetleg megállítható.

A közlemény a hasi nyirokcsomó-diagnosztikát tekinti át, különös tekintettel a különféle ultrahangos vizsgálati technikákra, beleértve az innovatív kontrasztanyagos ultrahangot és az elasztográfiát. Foglalkozik a mediasztinális és a hasi nyirokcsomóduzzanatok felderítésében rendkívüli jelentőségű endoszkópos ultrahangvizsgálattal is. Végül a szerzők klinikai forgatókönyvekkel és algoritmusokkal segítik az olvasót a hasi limfadenopátia helyes és gyors diagnózisában.

A járványos hepatitis A vírus védőoltással megelőzhető, alapvetően jóindulatú és jó gyógyhajlamú fertőzés, mely igen ritkán, fulmináns lefolyással halálos kimenetelű is lehet. A közlemény a közelmúltban tapasztalt hazai járvány kapcsán veszi sorra a hepatitis A infekció epidemiológiai, klinikai jellemzőit és a prevenció eszközeit.

A posztexpozíciós profilaxis (PEP) csökkenti a megbetegedés és a másodlagos ter­jedés kockázatát sokféle mikrobiális patogénnel történt expozíció után. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) és az Advisory Committee on Immunization Practices (ACIP) irányelveket tett közzé a PEP helyes alkalmazásáról a vérrel terjedő patogénekre, a levegőn át, cseppfertőzéssel vagy közvetlen kontaktussal terjedő mikroorganizmusokra és a traumás sérüléseket követő fertőzésekre vonat­kozóan. A cikk áttekinti az irányelveket és alkalmazásuk gyakorlati szempontjait.

Az Orvostovábbképző Szemle Szimpózium című rovatában három, a klinikai gyakorlat szempontjából fontos, az infektológia problémakörével foglalkozó cikk ke­rül az olvasók elé. A cikkeket a hazai infektológia három kiválósága kom­mentálta. Lényegesek ezek a „szimpó­ziumok”, mert az adott kérdéssel fog lalkozó külföldi és hazai szakemberek összefoglalják az adott témakör fonto­sabb állásfoglalásait, javaslatait, meg­osztják tapasztalataikat, és a gyakor­ló szakemberek naprakész információ birtokában tudják alkalmazni az isme­reteket, betegeik javára.