A magasvérnyomás-betegség és a kardiovaszkuláris megbetegedés közötti összefüggés, a kockázat növekedése jól ismert. A magasvérnyomás-betegség eredményes kezelésében figyelembe kell venni a további kardiovaszkuláris kockázati tényezőket, egyéb rizikófaktorokat, a társbetegségeket, az esetle­ges célszervkárosodásokat, valamint az egyén életmódját, szociális tényezőit is. A betegek életmód-változtatásának támogatása mellett a gyógyszeres kezelésben a monoterápia helyett akár egy tabletta formájában alkalmaz­ható kombinált terápia javasolt. A szerzők egy olyan vizsgálat eredményeit ismertetik, amelyben a kombinációs sémát carvedilollal egészítették ki. Az alkalmazott kombinált gyógyszeres terápia mellett a vérnyomásértékek rövid távon rendeződtek, a beállított terápiát a betegek jól tolerálták.

Az áttekintő közlemény a jelenlegi ajánlások tükrében bemutatja a bé­ta-blokkolók szerepét az ischaemiás szívbetegség kezelésében. Az antiischaemiás hatásmechanizmusuk bemutatásán túl, kitér szerepükre a klinikum szempontjából fontos akut és krónikus coronaria-szindróma kezelésében.

A hypertonia és a 2-es típusú cukorbetegség együttes jelenlétük felgyor­sítja a célszervkárosodások és a szövődmények fellépését. A folyamat megállítása az optimális vércukorkontrollon túl a célvérnyomás elérésén, a szervvédelemmel bíró vérnyomáscsökkentők alkalmazásán, a diabeteses anyagcserezavart rontó szerek kerülésén és leginkább a pontosan végzett nem gyógyszeres kezelésen múlik. 

Az LDL-K koncentrációját mérsékelő sztatinkezelés önmagában is antiinflammatorikus hatással bír, azonban ennek révén az esetlegesen emelkedett CRP-szint csökkentése csak az esetek alig több mint 50%-ában érhető el. A jelen összefoglalás célja, hogy a maximálisan tolerálható dó­zissal optimálisan folytatott LDL-K-szintet mérséklő sztatinkezelés mellett klinikailag sikeresnek bizonyult antiinflammatorikus terápiák legújabb eredményeit ismertesse.

A cikk bemutatja a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (HFrEF) standard terápiájára vonatkozó adatokat a krónikus vesebetegség különböző stádiumaiban levő betegek esetében, majd az újabb kezelési lehetőségeket veszi szemügyre. Csak a HFrEF kórjóslatának javítása cél­jából alkalmazott készítményekre koncentrál. A tünetek kontrollálására alkalmazott kiegészítő szereket – főleg a kacs- és a tiazidszerű vízhajtókat, valamint a digitalis-készítményeket – nem tárgyalja.

Számos nagy tanulmány igazolta, hogy 40%-nál kisebb ejekciós frakció (EF) esetén a béta-blokkolók jelentősen javítják a bal kamrai szisztolés funkciót, csökkentik a betegek halálozását, és javítják az életminőséget szívelégtelenségben. Újabb adatok arra utalnak, hogy hasonlóan előnyös lehet a béta-blokkoló-kezelés a szívelégtelenségnek azokban az eseteiben is, amikor az EF 40–49% (HFmEF), és a beteg sinus ritmusban van.

A szisztémás sclerosis kórlefolyása és prognózisa igen változatos, az élet­tartamot nem befolyásoló mértéktől a belső szervi érintettség miatti korai halálozásig változhat. Bár egységes, mindent megoldó bázisterápia ma sem áll rendelkezésre, a szervi manifesztációk egyre korábbi, egyre hatékonyabb és célzott kezelésével a túlélés jelentősen javítható.

A Nemzeti Egészségügyi Program 2018–2030 szakpolitikai stratégiai ter­vezet a lakosság betegségterhének mérséklése érdekében a prevenciós törekvések első helyén a szív- és érrendszeri betegségeknek, a harmadik helyén pedig az anyagcsere-betegségeknek a megelőzését szerepelteti. Az e betegségek kialakulásában szerepet játszó rizikótényezők és -állapo­tok már gyermek- és serdülőkorban észlelhetők, gyorsítják a metabolikus eltérések kialakulását és az atherogenesist, e hatások kivédése vagy csök­kentése a felnőttkori betegségek prevencióját szolgálja.

A Deutsche Gesellschaft für Gastroenterologie, Verdauungs- und Stoff­wechselkrankheiten (DGVS) gasztrointesztinális vérzéssel foglalkozó új S2K irányelve a vérzés gyanújától az optimális endoszkópos kezelésen át a vérzés kiújulásának megelőzéséig ajánlásokat ad a tennivalókkal kapcso­latban. Nagy figyelmet fordítottak az ajánlások klinikai megvalósíthatósá­gára és egyszerűségére, megkönnyítendő az orvosok számára a döntést és a betegek gondozását a klinikai lefolyás alatt.

A stabil szívkoszorúér-betegség a szükséglet és kínálat egyensúlyának időleges felborulása, mely összefügghet ischaemiával, korábbi szívizom­infarktussal, illetve katéterezéssel vagy CT-angiográfiával igazolt plakkok jelenlétével. A kezelés részét képezi a kockázati tényezők kezelése, a trombocitagátlás és antianginás gyógyszerek adása. A kardiovaszku­láris rizikó optimalizálása nem képzelhető el életmódbeli változtatások és a kísérő betegségek kezelése nélkül. Minden esetben a sztatinterápia elindítása az első lépés, ha az nem ellenjavallt. A trombocitagátlás alapköve az acetil-szalicilsav, alternatívája a clopidogrel. Az antianginás szereket fokozatosan kell hozzáadni a terápiás sémához, béta-blokkolóval kezdve. Válogatott esetekben eredményes lehet a revaszkularizáció perkután co­ronaria-intervencióval vagy bypass grafttal.