A gyermekgyógyászok és családorvosok körében végzett amerikai felmérés szerint csak a lakosság kis hányada értette meg a vírus és a rák közötti összefüggést.

A nők és a férfiak különböznek egymástól biológiai értelemben, a társadal­mi szerepeikben és szociokulturális viselkedésükben is vannak eltérések. Miként hozható mindez kapcsolatba a fertőző betegségekkel? A nemi hova­tartozás befolyásolja a fertőzésre való hajlamot, az immunválaszt és a fertőző betegségek lefolyását is. Ez az áttekintés elsősorban a vírusfertőzések során megmutatkozó nemek közti különbségeket mutatja be, valamint részletezi azok klinikai konzekvenciáit.

A közel 30 év óta Spanyolországban először felbukkanó diftéria eset- egy hatéves oltatlan gyermek- felhívta a figyelmet arra, hogy e probléma milyen nehezen kezelhető az Európai Únióban. 

A kis sebek öblítésére, tisztítására, az antiszeptikumok használatára vagy mellőzésére, a sebek befedésére és szárazon tartására, a varratok és a szöveti kötőanyagok alkalmazására, az antibiotikumprofilaxis és a tetanuszoltás dilemmájára, a lokális sebkezelésre, valamint az orális és a parenterális antibiotikumkezelésre vonatkozó kérdések megbeszélésé­vel segíti a cikk a háziorvosokat és segítőtársaikat a kisebb, hétköznapi sebek szakszerű ellátásában.

A főként felnőtteknél ismert betegség, a változó immunhiány patofiziológiáját, tüneteit, diagnosztikus nehézségeit, terápiáját és prognózisát foglalja össze a cikk. Kitér a betegség gyermekgyógyászati vonatkozásaira, az életkornak megfelelően éretlen immunrendszer és az immunhiányos betegség elkülönítésének problémájára.

Az USA-ban a sürgősségi osztályos vizitek 1%-ára állatharapás miatt kerül sor. A harapások legtöbbje kutyától származik, és többnyire olyan állattól, akit az áldozat ko­rábbról ismer. Az áldozatok nagy része gyermek. A harapott sebet ki kell tisztítani, majd fecskendő vagy katéter útján fiziológiás sóoldattal alaposan át kell öblíteni. Meg kell győződni arról, hogy inak vagy csontok nem sérültek-e, és nem maradt-e vissza idegentest. Megfontolandó az antibiotikumprofilaxis, különösen macskaharapást kö­vetően, pontszerű sebeknél, ha a kéz sérül, vagy ha a sérült immunvédekezése csök­kent. Mérlegelni kell a tetanusz és a veszettség elleni profilaxis szükségességét.

A posztexpozíciós profilaxis (PEP) csökkenti a megbetegedés és a másodlagos ter­jedés kockázatát sokféle mikrobiális patogénnel történt expozíció után. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) és az Advisory Committee on Immunization Practices (ACIP) irányelveket tett közzé a PEP helyes alkalmazásáról a vérrel terjedő patogénekre, a levegőn át, cseppfertőzéssel vagy közvetlen kontaktussal terjedő mikroorganizmusokra és a traumás sérüléseket követő fertőzésekre vonat­kozóan. A cikk áttekinti az irányelveket és alkalmazásuk gyakorlati szempontjait.

A glomeruláris szűrő mikroanatómiája mélyreható kutatások tárgya volt, de a működéséről még nem tudunk mindent. Fontos újabb eredmény, hogy a vaszkuláris endothelialis növekedési faktor (VEGF) közvetít a glomerulus sejtjeinek polarizált elrendeződéséhez nélkülözhetetlen kulcsfolyamatokat. A „szubpodocita tér” hipotézise magyarázatot kínál arra, hogyan juthat el a VEGF a podocitákból a szűrlet tömegáramlása ellenében a glomeruláris endothelbe. Új transzgénikus egér modellek a parietális epithelium kutatását is lehetővé tették. A parietális sejtek szerepet játszanak pl. a „félhold-nephritis” létrejöttében.

Kulcsszavak: filtrációs barrier, glomerulus, parietális sejtek, podociták, VEGF, veseanatómia, veseműködés