A major depresszió jól definiált orvosi-pszichiátriai betegség specifikus érzelmi-pszichológiai, kognitív és vegetatív tünetekkel, valamint számos, szubtilis centrális és perifériás biológiai eltéréssel. Jelen írás összefoglalja a major depresszióval kapcsolatos jelen ismereteinket és eloszlat számos, ezzel kapcsolatos tévhitet.

A közlemény hiánypótló célja, hogy reális képet nyújtson az egyre gyako­ribbá váló borderline személyiségzavar jellemzőiről és kezelhetőségéről. Eloszlatja az elterjedt tévhiteket, személyközelbe hozza és átélhetővé teszi az érintettek belső élményeit, megérthetővé a típusos kapcsolati, életveze­tési és viselkedésproblémáikat. Ismerteti a segítségnyújtási lehetőségeket, bepillantást nyújt a zavar gyógyításában bizonyítottan hatékony pszicho­terápiás módszerek belső világába. Felkészít a betegekkel való találkozás során felmerülő gyakoribb kommunikációs nehézségekre, útmutatót nyújt ezek feloldásához

A szaglóképességünknek napjainkban általában nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget. Megléte természetes, fontosságára akkor döbbenünk rá, amikor a szagérzékelésünk valamilyen okból zavart szenved. Többnyire ilyenkor sem tudjuk, hogy kihez fordulhatnánk, mi módon kerülhet sor panaszaink kivizsgálására, kezelésére, hová irányíthatjuk betegeinket a problémával. Irodalmi adatokból, nemzetközi felmérésekből tudhatóan igen gyakori problémáról van szó, a populáció csaknem 40%-át is érintheti különböző mértékben, életkortól és egyéb rizikófaktoroktól függően.

Időskorban a memória hanyatlása, a depresszió, a szorongás és a demencia sok gondot okoz. Tájékoztatónkból megtudhatja, milyen tényezők segítik elő a mentális problémák időskori kialakulását, és mivel járulhat hozzá az idős ember vagy hozzátartozója a mentális egészség megőrzéséhez.

A diabetes mellitus (DM) és a demencia – ezen belül különösképpen az Alzheimer-betegség (AD, Alzheimer’s disease) − prevalenciája az életkor előrehaladtával szerte a világon emelkedik. Egyre több adat bizonyítja a DM szerepét az időskorú betegek kognitív funkcióinak károsodásában; epidemiológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a DM − a vaszkuláris kockázati tényezőktől függetlenül − kétszeresére növeli az AD kialakulásának esélyét az egészséges kontrollszemélyekhez viszonyítva.

A depresszió a hangulati élet tartós megváltozásával járó betegség Klinikai képét a pszichológiai, vegetatív és testi tünetek olykor igen változatos kombinációja alkot­ja. A depresszió orvosi értelemben vett betegség, és nem azonos a külső környezeti tényezők által okozott rossz egyéni és társadalmi közérzettel, szomorúsággal.

A gyakori előfordulás, az átláthatatlan terminológia, a diagnosztikai és kezelési bi­zonytalanságok miatt indokolt, hogy irányelvek segítsék a nem specifikus, funkcio­nális és szomatoform (NFS) panaszok körüli tevékenységet. Ennek érdekében új, át­fogó, széles körű konszenzuson alapuló, interdiszciplináris ajánlást fogadott el a két illetékes német szakmai testület. A tünet- és gyógyításorientált hozzáállás, az em­patikus kommunikáció és a következetes bio-pszicho-szociális diagnosztika lehető­vé teszi az NFS korai felismerését, a krónikussá váló, súlyos folyamatok elkerülését. Az enyhébb lefolyású esetek kezelhetők a pszichoszomatikus alapellátás keretein belül, a súlyosabbak koordinált együttműködést, olykor multimodális vagy stacio­ner kezelést igényelnek.

Az idült hasmenés laza széklet ürítése 4 hétnél tovább. Három fő csoportja a vizes, a zsíros és a gyulladásos hasmenés. A felszívódási zavarhoz társuló hasmenés jellemzője a fokozott gázképződés, a zsírszékelés vagy testsúlycsökkenés; a fertőzéses hasmenés klasszikus példája a giardiasis. A cöliákia szintén felszívódási zavar kapcsán lép fel. Gyulladásos hasmenés esetén vér és genny jelenik meg a székletben.

A köhögés az egyik leggyakoribb tünet, ami miatt a betegek felkeresik a háziorvost vagy a tüdőgyógyászt. A köhögéscsillapítás betegségspecifikus vagy tünettől függő lehet. A köhögéscsillapítást régóta alkalmazzák felső légúti infekció kapcsán gyakran fellépő akut formák esetén. A köhögés tüneti kezelésére alkalmazott szerek közül a perifériásan ható szerek − például a levodropropizin és a moguistein – bizonyultak a legeredményesebbnek.
Cough, 2011. október

A gyógyszerfüggőség az alkoholfüggőséghez hasonló nagyságrendben fordul elő, de a nyilvánosság sokkal kevésbé vesz tudomást róla. A kórjeleket csak későn veszik észre a hozzátartozók, az orvosi ellátásban gyakran csak nagyon későn diagnosztizáljuk és kezeljük a gyógyszerfüggőséget.