Az FDA bejelentette, hogy a felnőttek primér IgA nefropátiájában a gyors progresszió kockázatával járó proteinuria csökkentése érdekében meggyorsította a budesonid tartalmú, késletetett kibocsájtású kapszula (Tarpeyo) jóváhagyását.

A mellékvese-incidentalómák klinikusi szemlélete az elmúlt évtizedekben több alkalommal átformálódott az új klinikai tanulmányok eredményei és a nemzetközi ajánlások fényében. A mellékvese-térfoglalások jelentős része hormonálisan inaktív, zsírgazdag kéregadenóma, amely egyszeri kivizsgá­lást követően további klinikai, endokrinológiai vagy radiológiai ellenőrzést nem igényel. A közlemény az aktuális európai ajánlást követve praktikus vezérfonalat kíván adni a mellékvese-incidentalómák menedzseléséhez.

A ritkán előforduló endokrin tumorszindrómákban szenvedő betegek el­látásában fontos szerepe lehet a korszerű genetikai diagnosztikának és az arra épülő kezelésnek. Ezek a betegségek az utódokra átörökíthetők. Az érintett betegek élethosszig tartó, interdiszciplináris alapokon nyugvó – mind az egyes hormonok túltermelődését és az abból fakadó szervi eltéré­seket, mind a betegség onkológiai oldalát, illetve a további, nem endokrin jellegű prolémákat figyelembe vevő – komplex gondozásra szorulnak.

A primer mellékvesekéreg-elégtelenség okai közül az autoimmun mellék­vesekéreg-gyulladás a leggyakoribb. A következmény a glükokortikoidok, a mineralokortikoidok és a mellékvesében képződő androgének hiánya. Fon­tos, hogy gondoljunk a betegség lehetőségére és felismerjük az életveszélyes Addison-krízist, figyeljünk az azt megelőző enyhe tünetekre is. Ha felmerül a gya­nú, cosyntropin stimulációs teszttel igazolhatjuk a diagnózist. A primer mellékvese­kéreg-elégtelenség kezelése a glükokortikoidok és a mineralokortikoidok pótlását jelenti. Az autoimmun mellékvesekéreg gyulladáshoz sokszor egyéb autoimmun gyulladás is társul.

A leggyakoribb hipofízisadenómák a prolaktinómák és a hormont nem termelő adenómák. A kezdeti tünetek lehetnek az endokrin diszfunkció jelei (pl. terméketlenség, csökkent libidó, tejcsorgás) vagy neurológiai tünetek (pl. fejfájás, látászavarok). Ha a diszfunkciós hipofízis hormont termel, a klasszikus klinikai szindrómák alakulhatnak ki, pl. hiperprolaktinémia, akromegália vagy Cushing-kór. Fontos a teljes hipofízisfunkció kivizsgálása, mivel gyakori a mirigy alulműködése. A kezelést végző teamnek az esetleges endokrinológiai vagy idegsebészeti kezelésre is felkészültnek kell lennie. A kis méretű, hormont nem termelő adenómák és a prolaktinómák nem feltétlenül igényelnek azonnali beavatkozást.

A csontritkulás az esetek 20–30%-ában másodlagos. A szekunder oszteoporózis gyakran gyorsan alakul ki és ismétlődő csonttöréseket okoz, ezért fontos a korai felismerés, a profilaxis és az oki kezelés, vagy legalább a csont ásványianyag-sűrűségét növelő – és ezzel a töréskockázatot csökkentő – terápia. A leggyakoribb okok: gyógyszerek, endokrinológiai, emésztőrendszeri, illetve vérképzőszervi betegségek. A cikk a glükokortikoidok indukálta oszteoporózist, az emlőrák és a prosztatarák antihormonális kezelése által kiváltott csontritkulást és a másodlagos hiperparatireózishoz vezető D-vitamin-hiányt tárgyalja részleteiben.