A gabapentinhez hasonló, de mellékhatások nélküli fájdalomcsillapító hatást mutatott egy új kismolekulás vizsgálati hatóanyag.

A 20. század 60-as éveiben drámai hatású felismerés volt, hogy a váran­dósság első trimeszterében a thalidomid-tartalmú gyógyszert szedő vá­randósok újszülöttjei között szignifikánsan gyakoribbak a végtagfejlődési rendellenességek. E megfigyelés hívta fel a figyelmet arra, hogy a terhesség alatti gyógyszeres kezelés és bizonyos veleszületett fejlődési rendellenes­ségek között ok-okozati összefüggés állhat fenn. Azóta folyamatosan bő­vül és gazdagodik a reproduktív toxikológia és a teratológia tudománya, melyek közül az előbbi a teljes reprodukciós ciklusban megjelenő, károsító tényezők hatását és azok következményeit vizsgálja, míg az utóbbi a követ­kezményesen kialakuló veleszületett fejlődési rendellenességekre fókuszál.

Ahogy a sebészet elengedhetetlen része az egészségügyi ellátásnak, a fájdalomcsillapítás sem nélkülözhető ellátási kategória. A mai modern aneszteziológiai technikák és a szakmai felkészültség lehetővé teszik a multimodális fájdalomcsillapítás érvényre jutását a közvetlen műtét körüli időszakban. A műtőből és a kórházból távozás után a megfelelően körültekintő, a fájdalom minden dimenziójára és az ellátás minden szempontjára kiterjedő fájdalomcsillapításnak ugyanilyen fontos szerepet kell kapnia.

A mozgásszervi fájdalmak túlnyomó része akut, nociceptív fájdalom, ami a mozgásszerv különböző részeinek betegségeként jelentkezik, és kisebb része krónikus fájdalom szindróma. Az akut fájdalom kezelésében elsődleges szempont a beteg panaszainak gyors csökkentése mellett a mozgásfunkciók helyreállítása és megőrzése, az életminőség, munkaképesség megtartása. A megfelelően választott gyógyszeres és nem gyógyszeres fájdalomcsillapító kezelések biztosítják az akut fájdalom szanálását, aminek célja a krónikus fájdalom szindrómába való átmenet megelőzése is. A jelen összefoglaló az akut reumatológiai fájdalmak hátterében álló okokat és kezelésüket részletezi.

A fázis III SERENITY I és II klinikai vizsgálatok eredményei alapján az FDA gyógyszerjelölti státuszba vette a szkizofrénia és bipoláris zavar következtében kialakuló agitáció kezelésére szolgáló dexmedetomidin hatóanyagú BXCL501 kódnevű készítményt.

A cikk hangsúlyozza a major opioid terápia indikációjának feltételeit kró­nikus fájdalom betegségekben. Kiemeli, hogy a mellékhatások megelőzé­sének legfontosabb momentuma a korrekt indikáció és a jól felépített, jól kontrollált terápia. Röviden említi az opioidreceptorokat és az opioidok hatásait, majd részletesen taglalja a tartósan alkalmazott major opioid terápia korai és késői mellékhatásait.

Az opioidhasználati zavar krónikus, relabáló kórállapot. Gyógyszeres keze­léssel növelhető a teljes remisszió esélye. A methadon és a buprenorphin opioidagonisták, melyek csökkentik a mortalitást, az opioidhasználatot, a HIV és a hepatitis C vírus transzmisszióját, miközben a terápiás retenciót javítják.

Különféle hatásmechanizmusú, lehetőleg szinergista fájdalomcsillapítókat kombinálva kisebb dózisokkal nagyobb fájdalomspektrumot fedhetünk le kevesebb mellékhatás mellett. A tanulmány a 75 mg tramadol/25 mg dexketoprofen (TRAM/DKP) és a 75 mg tramadol/650 mg paracetamol ha­tásosságát és biztonságosságát vetette össze impaktált alsó bölcsességfog sebészi eltávolítása kapcsán fellépő közepes és erős fájdalom eseteiben.

A nemzetközi irányelvek ellenjavallják a kodeint tartalmazó köhögéscsillapítók gyermekkori használatát a bizonytalan előnyök és a potenciálisan fatális szövődmények miatt. Egy nagyszámú japán adatbázis adatain keresztül vizsgálták a ritkán előforduló kodeint tartalmazó köhögéscsillapítókkal összefüggésbe hozható súlyos légzésdepresszió előfordulását és ezek kapcsolatát gyermekkorban.

A fájdalom csillapítása az egyik legfontosabb orvosi tevékenység és a betegek orvoshoz fordulási okainak rangsorában listavezető. A rendelkezésünkre álló gazdag gyógyszerválasztékon belül fontos megtalálni az adott beteg konkrét panaszaira való legmegfelelőbb terméket, figyelembe véve annak farmakoló­giai tulajdonságait, mellékhatásait, a beteg korát, állapotát és társbetegségeit.