A közlemény a béta-blokkolók alkalmazásának, terápiás hasznának válto­zásait részletezi az elmúlt évtizedek során az akut miokardiális infarktus diagnosztikájában és egyéb kezelésében bekövetkezett fejlődés tükrében.

 Az elmúlt évtizedek aktív kutatásai ellenére a daganatos betegek neuropátiás fájdalmának csillapítása továbbra is komoly terápiás kihívás, és a nem neuropátiás fájdalommal élőkkel összehasonlítva rosszabb kimene­tellel és életminőséggel társul. Sajnos aluldiagnosztizált és alulkezelt, ezért világszerte hangsúlyozzák ezen terület fontosságát, a multidiszciplináris megközelítés és a személyre szabott kezelés szükségességét.

A Helicobacter pylori-fertőzés kezelését nemzetközi irányelvek fogalmazták meg. Europában az eradikációs kezelés a 6. Maastricht–Firenze-konszenzus alapján történik. Első vonalban a standard hármas, bizmutalapú négyes vagy egyidejű 10–14 napos kezeléseket javasolják. Ajánlott, hogy min­den régióban a helyileg leghatékonyabb kezeléseket adják: cél a 90-95% feletti eradikációs arány. Így az esetek 5–15%-a szorul második és 2-3%-a harmadik kezelésre. A kapszulás kezeléssel kiváló eredményeket értek el, de hozzáférhetősége korlátozott. A káliumkompetitív savgátlók európai eredményei nem igazolták az ázsiai adatokat.

 A rostok szupplementációjára nem általánosíthatók egyértelműen azok az egészségügyi előnyök, amelyeket a teljes értékű élelmiszerekben je­len lévő, intakt élelmi rostok esetén kimutattak. A rostszupplementáció klinikai hatása nagymértékben az adott rostkészítmény fizikai és kémiai tulajdonságainak függvénye. Ebben a vonatkozásban kiemelkedők a szolúbilis, viszkózus/gélképző rostok, melyek közül a hidroxipropil-metilcellulóz (HPMC) klinikai vizsgálatokban is bizonyította glikémiás hatékonyságát.

Ateroszklerózisban trombocitaaggregáció-gátló gyógyszereket haszná­lunk. Betegeink jelentős részénél alkalmaznunk kell antikoaguláns kezelést is, fokozva a vérzési rizikót. A kettő kombinációja kapcsán a kockázat jelen­tősen meghaladhatja a várható hasznot. Fontos tudni, mikor van szükség a kombinációra, és mikor nem javasolt. Jelen cikk ennek ismertetésére vállalkozik.

 A nyugtalan láb szindróma (RLS) erős mozgáskésztetéssel jellemzett pri­mer alvászavar, melyhez rendszerint paresztézia társul, és nyugalomban – főleg este vagy éjszaka – jelenik meg vagy romlik, és aktivitásra oldódik. A lábakban érzett diszkomfortérzet súlyossága cirkadián ritmust követ, éjfél utáni maximummal. Az RLS tünetei jelentős hatással vannak az éjjeli alvás­ra és a nappali teljesítőképességre. Bár az RLS-t felnőttkori betegségnek gondolják, gyakori a gyermekek esetében is, akiknél könnyen félrediag­nosztizálják. A patofiziológiájában szerepet játszó neuronális szubsztrát lokalizációja még ellentmondásos, azonban egyre bizonyosabb a betegek agyi vashiánya. Mivel hatékonyak és kevés mellékhatást okoznak, a dopamin-agonistákat tartjuk első vonalbeli szereknek, de opioidok, antikonvulzív szerek és benzodiazepinek felírására is sor kerülhet.

A kiméra antigénreceptorral módosított T-sejtes (CAR-T-) terápia az elmúlt évek egyik leginkább innovatív immunterápiás lehetőségének tekinthető. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a CAR-T-terápia ígéretes potenciállal rendelkezik az autoimmun betegségek kezelésében. A jelenlegi preklinikai és klinikai vizsgálatok eredményei alapján ezzel a kezeléssel tartós, hosszú távú remissziót sikerül elérni malignus hematológiai betegségek esetében. Autoimmun betegségekben alkalmazott CAR-T-kezelések eredményei egyelőre csak esetriportokból származnak. Ugyanakkor klinikai vizsgálatok már folynak a leggyakoribb indikációban szisztémás lupus erythematosusban, miozitiszekben és szisztémás sclerosisban is.

A diabéteszes ketoacidózis és a hiperozmoláris állapot a cukorbetegség akut, életveszélyes szövődményei. Korai felismerésük és célzott kezelésük (folyadékpótlás, inzulin, elektrolitkorrekció) kulcsfontosságú a halálozás csökkentéséhez.

 Az autoinflammatorikus kórképek ritka, széles spektrumot felölelő be­tegségcsoportjának elsődleges jellemzői a visszatérő steril gyulladásos periódusok. A monogénes gyermekkori előfordulású betegségek mellett egyre több poligénes, felnőttkorban manifesztálódó formát azonosítanak, melyek patofiziológiai hátterében a természetes (innate) immunrendszer aktivációja, fokozott citokinkiáramlás áll.

Égési sérülteknél alapvető fontosságú a mihamarabbi, égési centrumban
történő, adekvát kezelés. Fontos a kalkulált folyadékszükséglet rendszeres
újraértékelése és szükség szerinti revideálása a túlzott folyadéktöltés
vagy az elégtelen folyadékbevitel elkerülése céljából. Míg a felületes
égések (I. vagy II.a fokú) heg nélkül gyógyulhatnak, a II.b fokú vagy mélyebb
sérülések esetén műtéti ellátás vagy speciális sebfedés szükséges.
Az égési sebek sztáziszónájában a sérülés utáni napokban elmélyülhet
a seb, ezért a kiterjedt égések esetén a mélység újraértékelése javasolt.
Nekrotikus szövet esetén nekrektómia végzendő proteolitikus enzimeket
tartalmazó készítménnyel, vagy tangenciális módon az életképes
sebalapig vagy epifasciális módon, az elhalt szövet izomfasciáig történő
réteges sebészi eltávolítása útján. A hagyományos sebfedő módszerek
mellett autológ bőrtranszplantáció lehetséges.