A magasabb daganatos incidencia és a javuló túlélés következtében a daganattal élő betegek száma folyamatosan emelkedik. Az utóbbi években napvilágot látott vizsgálatok igazolták, hogy a mozgásnak fontos szerepe lehet a daganatos betegségek megelőzésében, a kezeléssel kapcsolatos mellékhatások csökkentésében, a rehabilitációban és az életminőség javításában. A betegség és a kezelés okozta tünetek miatt a betegek gyakran inaktívak, mely további állapotromlást okoz. A túl sok pihenés az állóképesség, az izomerő és a mobilitás romlásához és elhízáshoz vezethet. A hormonkezelés prosztatarákban ezt a folyamatot különösen felgyorsítja. Dolgozatunkban összefoglaljuk a prosztatarákban jelenleg rendelkezésre álló evidenciákat a mozgás szerepével kapcsolatban, a megelőzésében, kezelésében, a mellékhatások kivédésében és a rehabilitációban. Magy Onkol 63:60–64, 2019

Kulcsszavak: prosztatarák, mozgás, hormonkezelés, mellékhatások kivédése, onkoteam

Munkánk célja a sztereotaxiás sugárkezelés (stereotactic body radiotherapy, SBRT) bevezetése volt korai stádiumú prosztatadaganatos betegeknél, valamint a sugárterápia okozta akut mellékhatások vizsgálata. 2018. február és 2018. július között 36 prosztatadaganatos beteget kezeltünk SBRT-vel. A kezeléseket „CyberKnife M6” lineáris gyorsítóval végeztük. Kis kockázatú betegeknél 8 Gy-es frakciót alkalmaztunk a prosztatára, közepes kockázat esetén frakciónként 8 Gy-t adtunk a prosztatára és 6,5 Gy-t a vesicula seminalisok kezdeti szakaszára. Összesen 5 frakciót adtunk (összdózis 40 Gy), minden második munkanapon. A korai radiogén genitourinális (GU) és gasztrointesztinális (GI) mellékhatásokat a Radiation Therapy Oncology Group (RTOG) beosztása szerint osztályoztuk. A sugárkezelés időtartama 1 hét és 3 nap volt. A kezelés végén az akut radiogén mellékhatások gyakorisága a következő volt: GU grade 0: 13,9%, grade I: 30,6%, grade II: 52,8%, grade III: 2,7%. GI grade 0: 55,5%, grade I: 30,6%, grade II: 13,9%, grade III: 0%. Grade IV-V mellékhatásokat nem észleltünk. Az SBRT biztonságos kezelés a korai stádiumú, szervre lokalizált prosztatarákos betegeknél. Magy Onkol 63:52–59, 2019

Kulcsszavak: prosztatarák, sztereotaxia, CyberKnife, hipofrakcionálás, képvezérlés

A metasztatikus prosztatakarcinóma bázisterápiája az androgéndeprivációs terápia. Sajnos szinte minden betegnél rezisztencia alakul ki a kezelésre, mely kasztrációrezisztens prosztatarákhoz vezet. A metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarák kezelésében 2010-től 6 új hatóanyag került törzskönyvezésre, melyek drámaian javították a betegek teljes túlélését. Ezek közül kettő az androgéntengelyt célzó kezelések közé tartozik, a többi hatóanyag, illetve terápiás eljárás: immunterápia, kemoterápia, izotópkezelés és RANK-ligandum-gátlás. A nem metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatakarcinóma kezelésében a 2018-as év átütő sikert hozott, az FDA engedélyezte mind az apalutamid, mind az enzalutamid használatát ebben a stádiumban. Közleményünk célja kasztrációrezisztens előrehaladott prosztatadaganatban stádiumok szerint a már egyértelmű evidenciák ismertetése, az új fejlesztések bemutatása, nyitott kérdések megvitatása. Magy Onkol 63:41–50, 2019

Kulcsszavak: kasztrációrezisztens prosztatadaganat, apalutamid, enzalutamid, abirateron, rádium 223

Az elmúlt évtizedekben az androgéndeprivációs terápia (ADT) volt a prosztatadaganatok standard kezelése. Az áttétes stádiumban felismert betegek túlélése 4 év az ADT mellett, azonban egyes, kedvezőtlen prognózisú betegcsoportok kimenetele nem éri el a 3 évet. 2014 óta két prospektív, fázis III-as vizsgálat bizonyította a docetaxel korai, ADT melletti alkalmazásának túlélést javító hatását áttétes hormonérzékeny betegeknél, kiemelt eredményt hozott a nagy volumenű áttétes daganatos esetekben. További két vizsgálatban az ADT-vel kombinált abirateron-prednizolon előnyét igazolták, újonnan felismert, áttétes, magas rizikójú hormonnaiv betegeknél az ADT-vel összehasonlítva. A kis volumenű áttétes betegek esetén további egy prospektív vizsgálat igazolta az ADT mellett alkalmazott prosztatabesugárzás túlélésben mutatkozó hasznát. Munkánkban az említett klinikai vizsgálatokat mutatjuk be, valamint válaszokat keresünk az egymást alkalmanként átfedő terápiás opciók kapcsán felmerülő ellentmondásos kérdésekre. Magy Onkol 63:33–39, 2019

Kulcsszavak: hormonérzékeny prosztatarák, androgéndeprivációs terápia, abirateron és androgéndepriváció hormonnaiv prosztatarákban, korai docetaxel hormonérzékeny prosztatarákban, sugárkezelés kis volumenű áttétes prosztatarákban

A prosztatarák az egyik leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú daganatos megbetegedés. Magyarországon évente 4000 4500 férfiban kerül felismerésre, mellyel a hazai incidencia az európai átlag alatt van, de mortalitása azt jóval meghaladja. Ennek hátterében a prosztatarák-tudatosság és a korai felismerés hiánya áll. Korai stádiumban a prosztatarák gyógyítható, az 5 éves túlélés csaknem 100%, míg áttétes formában ez csak 28%. Prosztatarák felismerése esetén többféle kezelési lehetőség áll rendelkezésünkre. Mivel a prosztatarák szerven belül legtöbbször multiplex elhelyezkedésű és a rákos gócok kórszövettanilag heterogének, csak a prosztata egészét érintő kezelés kuratív. A radikális prosztatektómia az egyetlen gyógyító jellegű kezelés, mely igazoltan és önmagában teljes gyógyulást és emelkedett életkilátást nyújthat a prosztatarákos férfiakban. Elvégzése abban az esetben javasolt, ha a várható élettartam legalább 10 év és a beteg a biopszia szövettana alapján magas kockázatú. A műtét során eltávolításra kerül a prosztata a tokjával együtt, a kétoldali ondómirigyek és kismedencei nyirokcsomók. A műtét során törekedni kell a vizelettartási képesség és lehetőség szerint a merevedési képesség megőrzésére. Magy Onkol 63:26–31, 2019

Kulcsszavak: prosztatarák, radikális prosztatektómia

A prosztatarák az egyik leggyakoribb rosszindulatú betegség, mely 40 év felett egyre nagyobb valószínűséggel alakulhat ki. A prosztataspecifikus antigén (PSA) közel 50 évvel ezelőtti felismerése, majd automatizált körülmények között történő laboratóriumi mérése óta az egyik leggyakrabban vizsgált tumormarker lett, mely napjainkban még mindig fontos részét képezi a prosztatarákszűrésnek. Ugyanakkor ezek a laboratóriumi adatok bizonyos esetben túl hamar vezettek invazív beavatkozásokhoz, így a nemzetközi irodalomban megszületett a „prosztatarák túldiagnosztizálása” kifejezés. A hagyományos össz-PSA mellett az utóbbi években egyre több új biomarker és számítási panel jelent meg, mely jelentősen fokozta a PSA alapú diagnosztika specificitását, és ez hozzájárult, hogy adekvát klinikai döntések szülessenek. Ezen új és komplex laborvizsgálatok hazai finanszírozása még nincs megoldva, de a metodikák egyre inkább elérhetővé válnak itthon is. Prosztatadaganatokban a különböző fehérjék immunoassay-vel történő mérése mellett egyre nagyobb figyelmet kapnak a molekuláris vizsgálatok is, melyek nemcsak a betegség hátterében álló patológiás folyamatok feltérképezését szolgálják, hanem hozzájárulnak a megfelelő prognosztikai besoroláshoz. Magy Onkol 63:16–25, 2019

Kulcsszavak: prosztatarák, tumormarkerek, PSA, prosztata egészség-index

A prosztata-adenokarcinóma az egyik leggyakrabban előforduló daganat férfiakban. A diagnózis az esetek döntő többségében tűbiopsziás mintán történik. A terápiás döntés jelentős részben a szövettani paramétereken alapul. Azokban az esetekben, amikor radikális prosztatektómiára kerül sor, szintén a patológiai stádium, a szövettani jellemzők határozzák meg elsősorban az adjuváns terápia szükségességét, illetve típusát. Cikkünkben összefoglaljuk a jelenleg elfogadott nemzetközi irányelveket a lényeges morfológiai paraméterek, mint a Gleason-score, grade group, a tumor méretének és kiterjedésének meghatározása, extraprosztatikus terjedés, vesicula seminalis invázió, perineurális infiltráció, limfovaszkuláris invázió, nyirokcsomóstátusz és sebészi szél értékelésére vonatkozóan tűbiopsziás mintán és radikális prosztatektómiák szövettani vizsgálata során. Célunk, hogy a jelenleg elfogadott nemzetközi irányelveknek is megfelelő prognosztikai patológiai lelet tartalmát, követelményeit ismertessük az olvasóval. Magy Onkol 63:10–15, 2019

Kulcsszavak: prosztata-adenokarcinóma, tűbiopszia, prosztatektómia, patológiai prognosztikai lelet

A prosztatarák genetikailag szinte két betegség: a korai lokalizált és a kasztrációrezisztens áttétes formái. Míg a korai formában az ETS-transzlokációk a leggyakoribbak, addig a kasztrációrezisztens formában az androgénreceptor génhibái és a főbb onkoszuppresszor gének károsodásai (PTEN, TP53). A prosztatarák genetikai progressziójának egyik fontos jellemzője a DNS-hiba-javító rendszerek súlyos károsodása. E gének felelősek az örökletes prosztatarák kialakulásáért is. Egyre nagyobb jelentősége van azoknak a multigénes genetikai teszteknek is, amelyek segítségével a korai daganatok közül kiválaszthatók a későbbiekben agresszív lefolyást mutatók. A prediktív genetikai tesztek közül jelenleg kiemelkednek az androgénreceptor terápiarezisztenciához vezető génhibáinak és variánsainak meghatározását célzó eljárások, de szükség lesz a kemoterápia hatékonyságát jósló genetikai tesztekre is. Magy Onkol 63:5–9, 2019

Kulcsszavak: prosztatarák, molekuláris klasszifikáció, öröklődés, prognosztika, predikció

A prosztatarák a férfiak egyik leggyakoribb rosszindulatú daganatos betegsége, és vezető szerepet játszik a férfiak rákhalálozásában. Hazánkban évente kb. 4600 új megbetegedést regisztrálnak, és 1200 férfi hal meg prosztatarák következtében. 

Fodor János 1939. január 17-én született Viszneken. 1964-ben szerzett orvosi diplomát Budapesten a Semmelweis Egyetemen, majd négy évig gyakornokként dolgozott az I. Sz. Kórbonctani és Rákkutató Intézetben. 1968-tól a mai napig az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályán dolgozik.