Prevenció az aszpirinnel. Éljünk vele!

Út a fűzfakéreg-kivonattól a csúcstechnológiával előállított gyógyszerig

A fűzfa (Salix alba) kérgét már időszámításunk előtt is használták láz- és fájdalomcsillapításra, hatóanyagát, a szalicilsavat 1831-ben sikerült kivonni és előállítani. A szer rendszeres szedése azonban súlyos gyomorbántalmakat okozott. Felix Hoffmann, a német Bayer cég kutatója volt az, aki 1897-ben előállította az azonos hatékonyságú, de a gyomor nyálkahártyájára kevésbé káros acetil-szalicilsavat, amelyet 1899-ben szabadalmaztattak, és Aspirin® néven 1903-ban hozták forgalomba. A 20. században az aszpirin ismert gyulladáscsökkentő, láz- és fájdalomcsillapító hatásának köszönhetően a világ egyik leggyakrabban alkalmazott gyógyszerévé vált, de csak 1971-ben fedezte fel Sir John Vane, hogy az aszpirin a ciklooxigenáz enzim irreverzibilis gátlása révén csökkenti a tromboxán szintézist, és így irreverzibilisen képes gátolni a vérlemezkék aggregációját, jelentősen csökkentve a szív-ér rendszeri betegségek kockázatát. A felfedezés jelentőségét igazolja, hogy Vane, Sune K. Bergstömmel és Bengt I. Samuelssonnal viszonylag hamar, 1982-ben Nobel-díjat kapott „a prosztaglandinok és biológiailag aktív rokon vegyületeik felfedezésért”.