A kettős energiájú CT alkalmazásának hatása a köszvényes arthritis kórisméjére és terápiájára
Bevezetés
A köszvényes arthritis kezelése érdekében alapvető fontosságú a húgysavkristályok kimutatása, aminek standard módszere az ízületi folyadékból nyert minta mikroszkópos vizsgálata, mindazonáltal az arthrocentesisnek számos hátránya van (invazivitás, gyenge szenzitivitás), ezért fontos új, hatékonyabb diagnosztikai modalitások azonosítása. Az egyetlen sugárnyalábot alkalmazó CT-vel szemben a két eltérő energiájú sugárnyalábot használó CT (dual-energy CT, DECT) előnye, hogy képes különbséget tenni az ízület környéki lágyszövetekben lerakódott kalcium- és húgysavkristályok között, azonban eddig még nem elemezték a módszer hasznát a bizonyítékokon alapuló radiológia (EBR ) felsőbb szintjein köszvényes betegek esetében. Ezért Finkenstaedt és munkatársai azt a célt tűzték ki, hogy meghatározzák a DECT alkalmazásának diagnosztikai és terápiás következményeit az EBR felsőbb szintjeire jellemző minőségben olyan köszvénygyanús betegeknél, akik esetében sikertelen arthrocentesist hajtottak végre, attól függetlenül, hogy szerepel-e a betegek kórtörténetében köszvény vagy sem.
Kettős energiájú CT-képalkotás a köszvény diagnosztizálásában: a pontosság és a diagnosztikus előny felmérése
Bevezetés
A köszvény gyakorisága az elmúlt évtizedekben megháromszorozódott, és napjainkban férfiak és nők esetén egyaránt az ízületi gyulladások leggyakoribb formáját képezi, ezért különösen fontos a kórkép pontos differenciáldiagnózisa. Jelenleg diagnosztizálásának egyetlen biztos módja az ízületi folyadék (ÍF) vagy a szöveti aspirátum húgysavkristály-(nátrium-urát-) lerakódásainak azonosítása, azonban problémát jelent, hogy gyakran nehéz a mintavétel a kisízületekből, továbbá gyenge a minták elemzésére használt polarizáló mikroszkópos vizsgálat megbízhatósága. Bongartz és munkatársai vizsgálatának célja az volt, hogy megállapítsák, milyen pontossággal diagnosztizálja a kétcsöves (kettős energiájú, dual-energy) CT (DECT) a köszvényt, és feltárják, hogy a jelenleg használatos módszerhez képest (az ÍF polarizáló mikroszkópos vizsgálata) előnyt biztosít-e a DECT alkalmazása a klinikai döntéshozatalban.
Húgysavszintcsökkentők a köszvény kezelésében: szisztematikus összefoglaló és metaanalízis
Bevezetés
A köszvény patofiziológiai alapját a tartósan magas húgysavszint miatt lerakódó nátrium-urát kristályok képezik. Bizonyított, hogy populációszinten a szérum húgysavszintjének átlagértéke világszerte növekszik. Ennek hátterében több tényező is áll, többek között a túlsúlyosság és az elhízás járványszerű terjedése a fejlett országokban. A köszvényes betegeknél nem ritkák a társbetegségek, az obezitás, a kardiovaszkuláris kórképek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy a krónikus vesebetegség (CKD). Vannak arra utaló bizonyítékok, hogy az emelkedett szérumhúgysavszint a felsorolt kórképek szempontjából is kockázati tényező. A hyperurikaemia befolyásolása tehát kulcsfontosságú stratégia a köszvény, és valószínűleg a hozzá társuló betegségek kezelésében is.