Dr. Kovács Tibor cikkei

Az Alzheimer-kór az idegrendszer degeneratív betegsége, a demencia leg­gyakoribb oka. Biztos diagnózisa neuropatológiai, in vivo diagnosztiká­jában a biomarkerek használata javítja a specificitást. Bár betegségként említjük, de talán a szindrómához (tünetcsoport) áll közelebb, mivel számos jellemzőjében igen heterogén.

A demencia nem betegség, hanem tünetcsoport, szindróma, amelyet me­móriazavar és lebenytünetek (afázia, agnózia, apraxia vagy a frontális végrehajtó funkciók zavara) alkotnak. A demens betegek száma Magyar­országon 150–300 ezer lehet. Bár demenciát számos betegség okozhat, leg­gyakoribb oka (akár 70%-ban) az Alzheimer-kór. A mindennapi funkciókban zavart okozó demenciát az enyhe kognitív zavar stádiuma előzi meg, azt pedig a prodromális szakasz. A demencia okát nem ismerjük, csak kockázati és protektív tényezőkről tudunk. Mivel a tünetek evolúciója éveket-évti­zedeket vesz igénybe, hosszú idő áll rendelkezésre a kockázati tényezők módosítására, a demencia megjelenésének késleltetésére.

A 2-es típusú diabétesz köztudomásúan növeli a kardiovaszkuláris (CV) kockázatot, így egyre nagyobb figyelmet kap az antidiabetikumok CV biz­tonságossága. Az egyes szulfonilureákkal és a rosiglitazonnal kapcsolatos, részben ellentmondásos adatok jól ismertek az irodalomból. Az elmúlt években egyre több adatot hoztak nyilvánosságra a DPP-4-gátlók, illetve a GLP-1-mimetikumok CV biztonságosságáról. Az SGLT-2-gátlók legrégebb óta alkalmazott képviselője, a dapagliflozin kedvező CV hatásait elsőként metaanalízis segítségével értékelték. Egy újabb, empagliflozinnal végzett, prospektív, CV végpontú vizsgálat alapján az SGLT2-gátlók szerepe felér­tékelődhet a 2-es típusú diabétesz mindennapos kezelésében.