Peter A. Calabresi, MD cikkei

A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer ismeretlen eredetű gyulladásos betegsége, melyben az idegrostok velőhüvelyük elvesztése következtében elpusztulnak. A kórkép gyakran fiatal korban kezdődik, a betegek kétharmada nő. Fő tünetei: zsibbadás, gyengeség, látás- és egyensúlyzavarok, szédülés, gyakori vizelési inger, kimerültség, depresszió. A kórismézés legalább két neurológiai tünet azonosításán alapul, melyek térbeli és időbeli szóródást mutatnak. A kontrasztanyagos MR-vizsgálat különösen akkor segít az agy és a gerincvelő más régióiban kialakult elváltozások kimutatásában, ha azt az első rosszabbodás alatt vagy azt követően végzik el. Az első rosszabbodás után legalább 3 hónappal elvégzett kontrollvizsgálat célja az új léziók és az esetleges disszemináció igazolása. Rendkívül fontos a sclerosis multiplexre emlékeztető egyéb kórképek – érbetegségek, gerincvelői kompresszió, B12-vitamin- hiány, központi idegrendszeri fertőzések (pl. Lyme-kór), egyéb gyulladások (pl. sarcoidosis, szisztémás lupus erythematodes, Sjögrenszindróma) – lehetőségének kizárása. Gyógyszeres kezeléssel enyhíthető az izommerevség, a hólyagműködési zavar, a depresszió és a fáradtságérzés. Az USA-ban öt kezelési módszert fogadtak el az SM lefolyásának lassítására. Ezekkel némileg enyhíthetők a fellángolások, és késleltethető a rokkantság kialakulása.