Thomas P. Foley, Jr, MD cikkei

Definíciók

Hypothyreosisról beszélünk a pajzsmirigyhormonelválasztás elégtelensége, illetve a sejtszinten megnyilvánuló pajzsmirigyhormon-hatás csökkenése esetén. A két leggyakoribb gyermekkori forma
1) a veleszületett hypothyreosis (VH; a betegségek olyan csoportja, mely fogamzáskor vagy a terhesség alatt alakul ki és születéskor már megvan) és a
2) szerzett hypothyreosis (SZH), melyek általában hat hónapos kor után jelentkeznek

A legfontosabb alcsoportok a következők:
1) elsődleges (primer) hypothyreosis, melyben a hormontermelés a pajzsmirigy károsodása, elégtelen fejlődése vagy hiánya következtében szenved zavart;és
2) a hypothalamicus és hypopituitaer vagy centrális hypothyreosis, melyben a thyreoideastimuláló hormon (TSH) szintéziséért, termelődéséért és biológiai hatásáért felelős mechanizmus károsodik. A TSH serkenti a pajzsmirigy jódfelvételét, és a pajzsmirigyet thyroxin (T4) és trijódthyronin (T3) előállítására készteti.

Epidemiológia

A VH többnyire sporadikus. Mindössze 10–15%-ra tehető azoknak az eseteknek az aránya, ahol a pajzsmirigy-serkentés, a hormonszintézis (hormonogenesis) vagy a perifériás hatás örökletes defektusa áll fenn. Minden 3500–4000. újszülött világra jövetelekor számíthatunk hypothyreosis előfordulására világszerte, ha a táplálék megfelelő mennyiségben tartalmaz jódot, míg jódhiány mellett gyakrabban találkozunk vele. A sporadikus forma közel kétszer akkora valószínűséggel érinti a lányokat, mint a fiúkat, és a betegség különösen gyakori a spanyolajkú lakosság körében. A familiáris forma mindkét nemben nagyjából azonos eséllyel fordul elő, mivel autoszomális recesszív öröklődést mutat.

Amennyiben az édesanya jódhiányban szenved, vagy a szükségesnél jóval nagyobb mennyiségben kerül be a szervezetébe jód, az újszülöttnél nem ritka jelenség a golyva, mely az esetek egy részében hypothyreosissal jár, míg más esetekben nem. Az elváltozás mindaddig fennáll, míg a jódhiányt vagy -többletet nem korrigálják.