Akromegália és rákkockázat

Az akromegáliában szenvedő betegeknél - (különösen a diagnózis utáni első 5 évben -  szignifikánsan magasabb volt a vastagbélrák, a pajzsmirigyrák és a vastagbél jóindulatú elváltozásainak kockázata, mint az általános népességből származó kontrollcsoport tagjainál; az összes rákos megbetegedés és a rák okozta halálozás kockázata azonban nem emelkedett szignifikánsan.

Betegek és módszer

Christian Rosendal (Aalborg University Hospital, Aalborg, Dánia) és munkatársai országos, populációalapú kohorsz vizsgálatot végeztek Dániában 1977–2021 között a rák és a rák okozta halálozás hosszú távú kockázatának értékelése, valamint a kolonoszkópia alkalmazásának és eredményeinek vizsgálata céljából 809, akromegáliával diagnosztizált beteg bevonásával (átlagos életkor: 48,3 év; 51,5% nő).

Minden akromegália-diagnózist biokémiailag igazoltak, és a betegeket 80 900, az általános populációból kiválasztott, párosított kontrollszeméllyel hasonlították össze. A követési idő mediánja az akromegália-csoportban 12,2 év, a kontrollcsoportban pedig 13,0 év volt.

A rákos megbetegedés előfordulását és a kolonoszkópiás eredményeket (beleértve a jóindulatú kolorektális elváltozásokat és a kolorektális rákot) előre meghatározott időintervallumokban (a diagnózis előtt 5 évvel, valamint a diagnózis után 0–1, 1–5 és 5–45 évvel) értékelték; a követés során az összes okból származó és a rák okozta halálozás kockázatát is felmérték.

Eredmények

A kontrollcsoporthoz képest az akromegáliás betegeknél a diagnózis felállítását követően szignifikánsan magasabb volt a kolorektális rák előfordulási gyakorisága (incidencia arány [IRR], 1,78; 95% CI, 1,22–2,60), amely a diagnózis felállítását követő 1–5 év alatt érte el a csúcsot (IRR, 3,24; 95% CI, 1,53–6,88). Emellett a lokalizált vastagbél- és végbélrák előfordulása is kétszerese volt körükben (IRR: 2,00; 95% CI: 1,21–3,30).

A pajzsmirigyrák előfordulása szignifikánsan magasabb volt az akromegália diagnózisa előtt (IRR: 12,50; P = 0,02) és után (IRR: 3,68; P = 0,03) egyaránt; ez a megnövekedett előfordulás a diagnózis utáni első évben volt a legmarkánsabb (IRR: 33,50; P < 0,01), de a diagnózis után 5 évig is magas szinten maradt (IRR: 15,58; P < 0,01).

A jóindulatú vastagbél- és végbél-elváltozások mind a diagnózistól kezdve (IRR: 2,32), mind a diagnózis előtti 5 évben (IRR: 2,62; mindkét esetben P < 0,01) gyakrabban fordultak elő az akromegália-csoportban. A tubuláris adenomák (43,6%) voltak a leggyakoribb altípusok, ezután a hiperplasztikus polipok (33,2%) következtek.

A rák összesített incidenciája és a rák okozta halálozás nem különbözött az akromegáliás betegek csoportja és a kontrollcsoport között; az összes okból származó halálozás azonban magasabb volt az akromegáliás betegek-csoportjában.

„A disszeminált vastagbél- és végbélrák alacsony előfordulási aránya arra utal, hogy az országos FIT [széklet-immunokémiai vizsgálat] alapú szűrőprogram betartása biztonságos, és megnyugtató eredményeket hoz az akromegáliás betegek esetében” – írták a szerzők az European Journal of Endocrinology című folyóiratban július 6-án jelent online megjelent tanulmányukban.

A magasságra, testsúlyra, dohányzási szokásokra és a rejtett székletvér vizsgálatának eredményeire vonatkozó adatok nem álltak rendelkezésre, mivel a tanulmány valós adatokon alapult. A rák előfordulásának időbeli változásai a vizsgálati időszak alatt befolyásolhatták a megfigyelt rákos megbetegedések gyakoriságát, függetlenül az akromegália jelenlététől.

Forrás:

Rosendal C, Arlien-Søborg MC, Andersen MS, et al: Long-term Cancer Risk in Acromegaly: A Population-Based Cohort Study with 44 Years of Follow-up, European Journal of Endocrinology, 2026;, lvag121, https://doi.org/10.1093/ejendo/lvag121