Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápiás Központ Zongor Zsuzsánna cikkei

A hasnyálmirigy-daganatok a legrosszabb prognózisú malignus megbetegedések közé tartoznak. A diagnózis felállításakor csak az esetek 20%-a reszekábilis, 30–50%-uk pedig lokálisan kiterjedt, amikor műtétre már nem kerülhet sor. A reszekált betegeknél is 20–60% a lokális kiújulás esélye, és a páciensek több mint 30%-a lokális progresszió következtében hal meg. Mindezek miatt kiemelkedő szerepe van a lokális kontroll biztosításának. Ennek ellenére a hagyományos sugárkezelés és radiokemoterápia szerepe kérdéses a pankreászdaganatok kezelésében. Szemben az Amerikai Egyesült Államokkal, Európában és Ázsiában sem adjuváns kezelésként, sem lokálisan előrehaladott betegségben nem javasolt a rutinszerű alkalmazása. Neoadjuváns kezelésről pedig csak szórványos adatok állnak rendelkezésre. A hagyományos sugárkezelés a betegség rezisztenciája miatt nem elég hatékony, a sugárkezelés hosszú, és a ma alkalmazott leghatékonyabb kemoterápiás protokollokkal párhuzamosan nem alkalmazható. A rezisztencia leküzdésének és az időzítés problémájának lehetséges megoldása a sztereotaxiás ablatív testsugárkezelés (SABRT), amikor limitált térfogatra, nagy pontossággal, kevés frakcióban igen nagy biológiai effektivitású, tehát ablatív dózisú sugárkezelést szolgáltatunk ki. Dolgozatunkban tudomásunk szerint Magyarországon az első alkalommal végzett hasnyálmirigyrák SABRT-kezelésről számolunk be, illetve rövid irodalmi áttekintést teszünk közzé. Magy Onkol 61:387–392, 2017

Kulcsszavak: hasnyálmirigyrák, sztereotaxiás ablatív sugárkezelés, SABRT