Prof. dr. Láng István cikkei

Akövetkező három cikk és kommentár közül az egyik a ma már jól kezelhető emlőrákkal, a másik a még csak igen szerény eredménnyel befolyásolható pancreas carcinomával, a harmadik pedig egy onkohematológiai kórképpel, a follicularis lymphomával foglalkozik. Bár a fenti három onkológiai betegség ellátásában értelemszerűen számos különbség mutatkozik, közös vonásuk, hogy az utóbbi évek jelentős előrehaladását mind az emlőrákot, mind a lymphomát illetően a molekulárisan célzott biológiai terápia jelentette, és a ma még gyakorlatilag gyógyíthatatlan pancreas carcinomában is a célzott biológiai terápia nyújthatja a jövő egyik reménysugarát.
Az emlőrák a nők vezető rákos halálozási oka. Az emlőrák okozta halálozás csökkentésének lehetőségei a hatékonyabb megelőzés, az eredményesebb kezelés és a betegek szakosodott, nagy tapasztalatokkal rendelkező központokban való ellátása.

Bevezetés

A vastagbél- és végbélrák (colorectalis carcinoma, CRC) ma is az egyik legsúlyosabb népegészségügyi probléma. Ez a harmadik leggyakrabban diagnosztizált daganattípus, és a tumoros halálokok között a második-harmadik helyen áll. Évente világszerte több mint egymillió új beteget regisztrálnak, és 2004-ben előreláthatólag félmillió ember halálát okozza ez a betegség.1 Az Egyesült Államokban közel 150000 új eset fordul elő évente, a betegségből eredő halálozás csaknem évi hatvanezer fő. Hazánkban a CRC kiemelkedően gyakori, évente több mint 8000 új esetet és közel 5000 halálesetet regisztrálnak. Ezért a CRC-ből eredő halálozás csökkentése világszerte, így Magyarországon is, az egészségügy kiemelt feladata.

A CRC előfordulási aránya elméletileg két úton mérsékelhető: a kockázati tényezők kiiktatásával (elsődleges megelőzés) és szűréssel (másodlagos megelőzés). A kalóriadús ételek és az alkohol túlzott fogyasztásának csökkentése, az elhízás és a dohányzás kerülése, sok zöldség és gyümölcs étrendbe iktatása és az aktív életmód, a sportolás a primer prevenció lehetséges eszközei. Populációs alapon történő, központilag szervezett szűréssel a betegség korai, tünetmentes stádiumban felismerhető, ilyenkor a gyógyítás esélyei jók, ezáltal a halálozás hatékonyan csökkenthető.

A világ fejlett egészségüggyel rendelkező országaiban az egészségesebb életmód, a korai felismerés, a sebészi technikák fejlődése és a korszerű belgyógyászati-onkológiai kezelés eredményeként a CRC-s betegek túlélési esélyei az utóbbi években jelentősen javultak. Az Egyesült Államokban az 1970-es évek végén észlelt 50%-hoz képest az 1990-es évekre 62,3%-ra nőtt a túlélési arány.2 Ennek ellenére a vastagbélrák még mindig kiemelkedő arányban felelős a daganatos halálozásért, mert előrehaladott, távoli áttétes stádiumban a betegség nehezen gyógyítható. Az ötéves relatív túlélési arány a korán észlelt, lokalizált CRC-re vonatkozóan 90%, a távoli áttétes CRC eseteket tekintve azonban már csak 9,2%.