Todd A. Mahr, MD, Ketan Sheth, MD, MBA cikkei

FŐ SZEMPONTOK 
1. A Joint Task Force on Practice Parameters in Allergy, Asthma, and Immunology 1998-as definíciója szerint a nátha (rhinitis) „az orrüreget bélelő nyálkahártya gyulladása, melyet duzzanat, orrfolyás, tüszszögés és viszketés és/vagy hátsó garatfali váladékcsorgás kísér”. 
2. Típusos tünet a rohamokban jelentkező tüsszögés, az orrviszketés, a szipákolás, a prüszkölés, a gyakori orrfújás, az orrdugulás és a hátsó garatfali váladékcsorgás, illetve esetenként a köhögés is. 
3. A terápiás fegyvertárba tartoznak az allergén hatásának kiküszöbölésére tett törekvések, a gyógyszeres kezelés és az immunterápia. Ezek mellett fontos szerepet kap a társuló kórképek prevenciója is. 
4. Az első generációs antihisztaminok esetében problémát jelent a szedatív hatás, mely kedvezőtlenül befolyásolja az iskolai és kognitív teljesítményt. Erre a második generációs szerek adása jelent megoldást, melyek legfeljebb csekély szedatív hatással rendelkeznek. 
5. A gyermekkorban akár egy éven túl adagolt intranazális kortikoszteroidok (INS) sem zavarja meg a növekedést. Egy újabb tanulmány szerint akkor sem szaporodtak meg a hypothalamus–hypophysis rendszer működésével kapcsolatos mellékhatások, ha az inhalációs asthma-kezelés mellett INS-adagolás is történt.

Bevezetés

Az allergiás nátha (AR, allergiás rhinitis) a leggyakoribb gyermekkori idült betegség, mely a gyermekek akár 40%-át is érintheti. A betegség azonban gyakran rejtve – ennél fogva kezelés nélkül – marad, mivel tévesen visszatérő felső légúti fertőzésnek minősítik olyan esetekben, amikor a gyermek nem képes megfelelően beszámolni a tünetekről. Az AR nem tartozik az életet veszélyeztető kórképek közé, mégis az egyik leggyakoribb ok, amiért a szülők a gyermekorvos segítségét kérik.