Shelly Bowers Hayes és Alan Pollack cikkei

A radikális prostatectomia (RP, radical prostatectomy) a prosztatarák leggyakrabban alkalmazott primer kezelési módja. A nagy kockázatot jelző patológiai jegyeket (pl. pozitív reszekciós szél, ondóhólyag-érintettség) mutató betegek mintegy 40%-ában egy későbbi időpontban biokémiai paraméterek által jelzett visszaesés következik be. A sugárterápiát (RT, radiotherapy) többnyire viszonylag kevés retrospektív vizsgálatsorozat adataira hivatkozva liberálisan alkalmazták olyan férfiak kezelésére, akiknél RP-t követően a prosztataspecifikus antigén (PSA, prostate-specific antigen) emelkedését észlelték. Az RT utáni kimenetel meghatározásában egyre nagyobb jelentőséget nyernek olyan faktorok, mint a prostatectomiás Gleasonpontszám, az ondóhólyag inváziója, a besugárzás előtt mért PSA-szint abszolút értéke, illetve annak megkétszereződési ideje. E tényezők alapján kell dönteni a csak lokális terápia (RT), a lokális és szisztémás terápia (rendszerint androgénblokád) kombinációja, illetve önálló szisztémás terápia alkalmazása mellett.