V. F. H. Brauer - B. Hentschel - R. Paschke cikkei

Főbb tézisek:

1. A pajzsmirigygöbök gyógyszeres kezelése értékelésének hasznos klinikai és ultrahang-diagnosztikai paraméterei:

• az újonnan keletkezett göbök száma;
• a göbök eltűnése;
• a göbök térfogatának 50%-os növekedése, illetve csökkenése (az eddigi vizsgálatokkal való összehasonlításhoz);
• a göbök térfogatának valószínű növekedése, illetve csökkenése (30%-tól).

2. Az eddigi terápiás vizsgálatok tartalmi és módszertani problémákat vetnek fel az indikáció, a kezelési időtartam, a vizsgálati elrendezés, a statisztikai értékelés és az eredmények dokumentációja terén.

A pajzsmirigygöbök gyógyszeres kezelésének elsődleges célja a rosszindulatú elfajulás megelőzése. Pajzsmirigyhormon-kezelés alatt a kezeletlen kontrollcsoporthoz képest nagyobb arányban tűnnek el a göbök, illetve a kezelés alatt ritkábban lépnek fel új göbök.

A pajzsmirigygöbök növekvő mérete növelheti a rosszindulatú elfajulás kockázatát, bár ezt vitatják. Eszerint a göb méretének csökkentése is lehet kezelési cél.

A klinikailag és/vagy ultrahangvizsgálattal igazolt göbök (>1 cm) természetét a gyógyszeres kezelés előtt vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálattal kell tisztázni. Ultrahangvezérléssel végzett vékonytű-biopszia révén csökkenthető a gyanús, de végül jóindulatúnak bizonyuló pajzsmirigygöbök nagy műtéti számaránya, valamint a téves pozitív ultrahanglelet alapján végzett thyreoidectomiák száma.134, kezdetben benignus citológiai leletű beteg közül 11 éves követés alatt egy betegen észleltek citológiailag felismert, majd szövettanilag igazolt pajzsmirigy-carcinomát.