David M. Stevens, MD cikkei

Bár a Giardia lambliát már 1681-ben leírta Van Leeuwenhoek, a kórokozót csak a közelmúltban azonosították súlyos gyermekgyógyászati kórképek előidézőjeként. Hasonló helyzet állt elő a Cryptosporidium parvum esetében is, melyről csak 1976-ban bizonyosodott be, hogy embereket is képes megbetegíteni. Manapság mindkét parazita a gyermekkori bélfertőzések fontos okaként ismeretes szerte a világon, így az Egyesült Államokban is.
A G. lamblia kórokozó trophozoita és a fertőzés átvitelére alkalmas cysta formájában egyaránt létezhet. Már abban az esetben is létrejöhet a fertőzés, ha a szervezetbe bejutott szennyezett élelmiszer vagy ivóvíz csupán 10 cystát tartalmaz. Noha a hasmenés kialakulásának patomechanizmusát még homály fedi, a fertőzés a vékonybélre korlátozódik, ahol a cysták szabaddá válnak, és a trophozoiták a nyálkahártya felszínéhez kötődnek. Később újabb cysták jönnek létre, melyek a székletbe kerülnek, és hideg vízben akár 3 hónapig is megőrizhetik fertőzőképességüket. Esetenként a bélbolyhok sorvadásnak indulnak, melynek mértéke összefüggést mutat a hasmenés súlyosságával. Talán a giardiasist kísérő laktázhiánnyal, valamint a fehérjék és a zsíroldékony vitaminok felszívódási zavarával magyarázható a súlyvesztéssel és fejlődési elmaradással járó idült hasmenés, mely legnagyobb számban a fejlődő országok elégtelenül táplált gyermekei körében figyelhető meg.