Martin Gleave és W. Kevin Kelly cikkei

A betegség természetes kórlefolyása sokkal agresszívabb, a műtét során eltávolított mintában a széli terület gyakrabban pozitív, illetve a betegség kiújulási aránya is nagyobb, ha a nagy kockázatú tumorban szenvedő beteg csak radikális prostatectomiában vagy radioterápiában részesül – azaz az egy módszerre épülő terápia nyilvánvalóan alulkezelést jelent. Nagy kockázatú betegség esetén kedvezően befolyásolná a terápiás arányt (azon betegek arányát, akiknél a terápiás beavatkozás következtében valóban javul a túlélés), ha a természetes kórlefolyást többkomponensű (multimodalitású) terápiával meg lehetne változtatni. Ezért fontos olyan kezelési eljárások fejlesztése, melyek mellett optimálisan az összes rosszindulatú daganatsejt eltávolításra kerül, csökken a műtét során eltávolított mintában a széli pozitivitás, illetve a betegség kiújulásának előfordulási gyakorisága. A korai adjuváns terápia elvén alapuló neoadjuváns kezelés a betegség korábbi stádiumában, még a végleges lokoregionális terápia előtt alkalmaz szisztémás kezelést. A prosztatarák esetében nem javultak az eredmények szignifikánsan, amikor a neoadjuváns hormonkezelésre a műtét előtt került sor. Bár az eredmények jobbak, amikor az androgénablációt besugárzással kombinálják, sok betegnél továbbra is fennáll a betegség szisztémás kiújulásának kockázata. Amennyiben áttétes kórfolyamatban docetaxel-kemoterápiára kerül sor, az újabb adatok a túlélés javulására utalnak. Ezek alapján nagy kockázatú betegeknél a klinikai vizsgálatok a jövőben a kemo-hormonális vagy biológiai kezelések korábbi kombinációira összpontosítanak.