Teresa M. Gallo, Giovanni Galatola, Mario Fracchia, Giuseppina Defazio, Francesca De Bei, Algelo Pera és Daniele Regge cikkei

Bevezetés

A colorectalis rák (CRR) mindkét nembeliek körében világszerte a második helyen áll a daganatos betegségek miatti halálozás rangsorában, a férfiak között csak a tüdőrák, míg a nők esetében az emlőrák előzi meg. A fejlett világban évenkénti gyakorisága 40–50/105 érték körül van, halálozási aránya 20–25/év. Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a lassan növekvő rákelőző elváltozásnak tekinthető adenomatosus polypok korai felismerését és megelőzését célzó programok segítségével lényegesen csökkenthető a CRR előfordulása, és végső soron az ebből adódó halálesetek száma.

E tény ismeretében nem meglepő, hogy egyre élénkebb figyelem fordul az egész vastagbél részletes vizsgálatára alkalmas módszerek felé. A minimálisan invazív kettős kontrasztos irrigoszkópia (DCBE, double contrast barium enema) jó hatásfokkal alkalmazható erre a célra , noha diagnosztikai teljesítőképességét több bírálat érte a közelmúltban. A manapság rendelkezésre álló kolonoszkópia (CS) a CRR felismerésének és megelőzésének pontos eszköze. A CS során lehetővé válik a vizsgáló számára, hogy a látható elváltozásokat látótérbe hozza, biopsziás mintát vegyen, és végül is eltávolítsa a polypot. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy invazív, költséges, a betegek számára sok esetben nehezen tolerálható módszerről van szó, mely gyakran teszi szükségessé nyugtatók adását. A diagnosztikai célú kolonoszkópia során fennáll a bélátfúródás veszélye, melynek előfordulása 0,1% körül van, az ezzel kapcsolatos halálozási arány nem éri el az 1:20000 értéket. A módszer másik gyengéje, hogy a coecum az esetek körülbelül 90%-ában érhető el, még gyakorlott vizsgáló számára is.