Th. Wahlers cikkei

Főbb tézisek:

1. A krónikus aortabillentyű-elégtelenség leggyakoribb oka degeneratív folyamat. Akut aortabillentyű-elégtelenség dissectio és endocarditis esetén fordul elő, és általában kifejezett klinikai tüneteket okoz.
2. A NYHA-III/IV stádiumú elégtelenség egyértelmű műtéti indikációt jelent. Ugyancsak indokolt a műtét akkor, ha a NYHA-II stádiumú insufficientiát a bal kamra progrediáló dilatatiója, angina pectoris és az aorta ascendens dilatatiója kíséri.
3. Az aortabillentyű pótlása csekély műtéti kockázattal jár akkor, ha jó az ejekciós frakció és nincsenek kísérő betegségek. A műtét időpontját nem csak a kardiális tényezők határozzák meg: azt a fennálló kísérő betegségek függvényében, személyre szólóan kell megválasztani.

Manapság az aortabillentyű pótlását extrakorporális keringés mellett nagy technikai biztonsággal végzik. Az utóbbi 30 évben nemcsak a műtéti technika és a billentyűpótlás minősége, hanem a perioperatív intenzív ellátás is fokozatosan javult. Ez a műtéti indikáció kiterjesztéséhez vezetett, különösen az életkor tekintetében. A konzervatív kezelés nyújtotta előnyöket a messzemenő műtéti lehetőségekkel kell szembeállítani. Egyes esetekben különösen fontos a konzervatív kezelés időtartamát és a műtéti beavatkozás tervezését oly módon összehangolni, hogy a műtétre a lehető legjobbkor kerülhessen sor. Az aortabillentyű-elégtelenség az a vitium, amelynek műtéti és konzervatív kezelését időben megfelelően tervezni különösen nehéz. Ebben az öszszefoglaló közleményben az irodalmi ismeretek alapján igyekszünk meghatározni a műtét optimális időpontját.